A veteményben még mindig nem sok a teendő, így a nap a levágott gallyak kikészítéséről szólt, ugyanis holnap jönnek és elviszik azokat a házak elöl. Így már reggel megkezdtük a kipakolást, ami eltartott vagy öt órát... Matyi lelkesen segített, az elpotyogtatott ágak összeszedése és kivitele az ő feladata volt. Vigyáznunk kellett egymásra, mert a tűztövis ágak nagyon szúrósak, nehogy véletlenül megsértsük egymást amikor egy-egy egész bokornyi ággal a kezünkben araszoltunk kifelé. Miután minden korábban levágott gallyat kivittünk, még körbenéztünk a kertben és gyorsan megmetszettük a vérborbolyát és a citromfát is, végül pedig a kerítésre felfutott borostyánt igazítottuk meg.
A citromfáról elég vastag ágakat vágtunk le, azok helyét szépen bekentük méhviaszos fagéllel, ami jól lezárja a vágás helyét és megakadályozza annak elfertőződését.
A citromfát és a vérborbolyát a tűztövishez hasonlóan Matyi messziről elkerüli, mindkettő komoly tüskékkel rendelkezik. A borbolya tüskéi vékonyak mint egy-egy tű, átszúrják a legvastagabb kesztyűt is. A citromfa, na az maga a veszedelem! 5-8 centiméteres tüskéi vannak, a legvékonyabb ágai is szikla szilárdan állnak, ha bármi nekik ütközik nem hajlanak el, hanem egyszerűen átszúrják azt. Az ágai ráadásul csak a legkiválóbb szerszámokkal vághatók, a hagyományos metszőollóinkat simán kifordították, az éleket elnyomták egymástól, így be kellet szereznünk olyan szerszámokat, amikkel ez a növény is alakítható. A citromfáról általában 2-3 ágat szoktunk levágni tavasszal, de tavaly is ez a pár ágacskája tette tönkre a vállalkozók darálóját, a forgó kések sem bírtak három kisebb ágával sem. A vége az lett, hogy itt, a házunk előtt kellett az ágaprítót szervizelniük... :-)
Délután háromra az utolsó ágak is kikerültek az utcára ... 25 méter hosszú és két méter magas lett a kupac, ezzel várjuk az aprítót ... lesz nagy csodálkozás, amikor majd megpillantják a kupacunkat...!
A Matyi veteményében is akadt azért egy kis teendő. A vakondunk ismét kinyomta a borsókat az ágyásból, hiába a napelemes riasztó. Mást kellett kitalálnunk. Végül is hetek óta szüntelenül és erősen fúj a szél, ami kapóra jöhet a vakond ellen is. Elővettünk négy borosüveget a szelektív kukáinkból és leástuk egyet-egyet Matyi veteményének minden sarkába. Ha elég erősen fúj a szél, akkor ezek szépen búgnak majd, az biztosan nem fog tetszeni a barátunknak.
Így most van a veteményben kétféle vakondűző is. De mi lesz kisebb szélben, amikor az üvegek nem adnak majd hangot? Erre is kitaláltunk valamit! Készítsünk szélcsengőt a vakondnak, az már a legkisebb szélben is megmozdul és remélhetőleg távozásra készteti a kis barátunkat! Egy hegesztőpálcára rákötöttünk egy csavaranyát, a kötélre pedig rögzítettünk még egy papírdarabot is, majd ezt az egészet az egyik palack fölé állítottuk.
A csavar, hála a papírdarabnak, a legkisebb szél hatására is kimozdul, majd hangos koppanással tér vissza az üveg nyakához. A vakondok az elmúlt párszázezer évben szépen csendben töltötték az idejüket, reméljük ez a lárma már nem lesz kedvükre való.
A nap végére a vetemény nem kicsit lett "túlriasztva". Egy macskariasztó, négy vakondűző palack, ebből egy szélcsengőként is működik, továbbá egy napelemes vakondriasztó. Szerencsére ezek mindegyike természetbarát, úgy tartja távol a vendégeket, hogy azoknak nem esik bántódásuk, és a veteménybe sem kellett vegyi anyagokat tennünk. Reméljük, hogy mire előbukkannak az első hajtások már elég lesz csak azokat gondoznunk, azokra figyelnünk, és nyáron már megkóstolhatjuk majd a finom terméseiket is.
Fantasztikus a szorgalmatok, csak ámulok, hogy
VálaszTörlésennyi dolog van egy kertben, és Ti mindezt el- végzitek!
Hajrá Matyi! Hajrá Maku! Ili mama