Mikor látta Matyi, hogy a veteménybe ma is fényképezőgéppel indulok ő is előkereste a sajátját. Azt hiszem le kell majd vele ülnöm és mint férfi a férfival meg kell beszéljük, hogy a veteményezésnek nem alap kelléke a fényképezőgép. Legalábbis normáliséknál nem az. :-)
Rég nem fényképezett már Matyi, jól le is voltak merülve az aksik a gépében, így se kép, se hang! Az előbbinek nem örülünk, az utóbbi nem gond. Sebaj, cseréljük ki azokat! Beraktuk az új aksikat és bár még mindig se kép, se hang, de azért már legalább üzent a masina: "Cseréljen akkumulátort!" Oké, ezek is lemerültek, de van még egy garnitúra, próbáljuk meg azokat! Na, azokkal végre beindult a gép, így Matyi már repült is kifelé, menet közben még hátra vetette, hogy:
- Maku, mit vacakolsz már annyit, gyere már kifele te is...!
Egyszer még agyon ütöm ezt a kölköt! :-) Mire kiértem Matyi már rég akcióban volt...
Matyi mindent szépen lefotózott, és azonnal az összes fotót meg is kellett néznem ... későn kezdtünk ma, így viszont mondhatom, hogy gyakorlatilag semmivel nem haladtunk.
A két nappal ezelőtti kapálásunk eredményeként jól áttekinthető sorok kezdenek kialakulni a veteményben. Ezek jó esetben karalábéból, borsóból, répából vagy retekből állnak, azonban akadnak kivételek is. A gyomok egy része érzékelve a veszélyt jobbnak látta beállni a sorba és úgy tenni, mintha ők is karalábé növendékek lennének. Voltak egészen profik, amik még a vetési távolságot is betartották, így ha a verseny hevében nem előzték volna le a még mindig szikleveles állapotban páváskodó karalábékat akkor tuti nem buknak le...
A répa lassan pázsittá alakul, mostanra a karók közötti összes repedést tömött sorokban kitöltötte.
A répa és a karalábé közötti közlekedő úton egy hete biztatóan indult növekedésnek egy elsőre kabakosnak tűnő növendék, így a kapálás során megkegyelmeztünk neki. Elvégre tavaly pont idáig jutott a sütőtökünk (a fűnyíró állította meg), de volt patisszonunk és cukkinink is, bármelyiket szívesen látjuk idén is. Kissé túlzás, hogy pont az út közepén vert gyökeret, de megbeszéltük, hogy vigyázunk rá ... Na ez az ami nem sikerült, mert kb öt percenként taposunk rá ahányszor csak a veteményben járunk. Ez szemmel láthatóan nem érdekli, így elkezdett gyanús lenni, lehet, hogy nem lesz hosszú életű a kapcsolatunk ... egy valamire való cukkini vagy patisszon növendék mindenen megsértődik, ez meg itt a rendszeres taposást sem veszi zokon.
Mára pedig már megjelentek az igazi levél kezdeményei is, és ha nem kezdi el látványosan fodrozni azokat, akkor fel is út, le is út!
Bréking! Végre, néhány szál hagyma is előbukkant! Tudom, volt már ilyen, lelkesedtünk már korábban is, de most talán az igazit pillantottuk meg. Az alábbi fotón bal oldalon a múltkori "hagymánk" még mindig pár milliméteres kiadása látható (ő legalább nem akarja legyorsulni a többieket), míg a jobb oldalon a szintén ugyanakkora, vélhetően valódi hagyma készül szárba szökkenni. Mostanra van már pár hasonló itt-ott, az elvi vetési vonalunkon, így szerintem nem fogunk több hagyma jelöltet prezentálni.
De ki lehet a bal oldali? Legyen kapor, bár ilyen alakban akár tuja is lehetne, azok is pont így néznek ki ekkora méretben. Sebaj, mostantól kaporként tiszteljük, aztán majd meglátjuk mi lesz belőle nagy korában.
A borsó pedig ma így nézett ki, pont mint már egy hete minden nap:
Több izgalom nem fért már bele a még teljes sötétség előtt kint töltött 40 percbe. Matyi még gyorsan meglocsolta a növendékeket, oda-vissza rálépett az úton növekedő tökünkre és siettünk is be, kezdődött a fürdés, esti mese és alvás jól megszokott sora.
Szuper a kertetek, gratulálok!
VálaszTörlésKöszönjük! Örülünk, hogy benéztél hozzánk! :-)
VálaszTörlés