A nagy kapálás

Mostanra megérett a Matyi veteményese némi kapálásra. Szépen fejlődnek a gyomok, itt-ott pedig az elvetett zöldségek első példányai is felfedezhetők, ha elég közelről szemlélődünk.
Megbeszéltük Matyival, hogy nagyon óvatosak leszünk és a növendékeink környékén nem kapálunk még akkor sem, ha még azok nem törtek a felszínre. Ehhez jól meg kellett figyeljük a sorok elején és végén leszúrt botok elhelyezkedését és abból kellett következtetnünk, hogy hova is vetettünk hetekkel ezelőtt. Na jó, ehhez még hozzá kellett számolnunk a vető árkok görbeségét (most értettük meg, hogy egyesek miért húznak ki madzagot az ágyások fölé) és a vakond okozta "magvándorlásokat" is. Szintén elővigyázatosságból csak kis kézi kapákkal támadtunk, mert azokkal sebészi pontossággal tudjuk ritkítani az ellent.

Az elején szépen rendben haladtunk, ami egyértelműen gyom volt, azzal jól elbántunk, ami esélyes volt, hogy borsó lehet, azt pedig jól elkerültük. A második ágyásban már akadtak gondok, mert Matyi kiszúrta az apró szulákot a karalábé sorában, így nem irgalmazott neki. Mikor büszkén mutatta a szulák hűlt helyét akkor konstatáltuk, hogy bizony az épp a karalábé sorának a helyén bukkant föl, így jó eséllyel a kis kertészünk elbánt néhány karalábé növendékkel is.
Sebaj, folytattuk a munkát. Matyi néha előre-hátra is mozgott, nem csak oldal irányba, így néha megkértem, hogy szálljon le a répákról, mert úgy jobban tudnak fejlődni. :-) Aztán Matyi bemutatta még a fekvőtámaszban való kapálás művészetét is, ami egész profinak tűnt. :-)

Szépen haladtunk, közben ráleltem a hagymákra is ... kapálás közben ... még a föld alatt voltak ...
- Maku, így nem lesz egyetlen zöldségünk sem, miért nem vigyázol jobban?!
- Oké, elnézést, megpróbálom őket visszatemetni, remélem néhányan túlélték az akciót. Bocsi.

Aztán úgy belendültünk, hogy már nem csak a Matyi veteményét, hanem gyakorlatilag az egész kertet felkapáltuk. Matyi felosztotta a feladatot, övé volt a pásztortáska, enyém meg a pitypang, mindenki kereste a saját célpontjait.

Közben megbeszéltük, hogy a kapálás nem arról szól, hogy nagy lukakat ássunk a gyomok helyén, sokkal jobb ha a föld alatt megpróbáljuk elmetszeni a gyökereket, és ehhez hogyan célszerű fogni a kapát. Azt is megbeszéltük, hogy miért nem szeretjük a gyomokat a haszonnövényeink körül, így végigbeszélgettük a nagy kapálást.

Locsolnunk még nem kellett, mert a száraz kéreg alatt elég nedves volt még a föld. Bár lehet, hogy a kikapált hagymácskák kaphattak volna némi vizet, hátha úgy több eséllyel indulnak neki a következő időszaknak...

A borsó szépen fejlődik, a répa nem nő, de sokasodik, mindenki más már vagy egy hete ugyanúgy néz ki, bár a retek szikleveleit szemmel láthatóan valaki alkalmanként dézsmálja. Remélem hamar növekedésnek indulnak a növénykéink, mert akkor már nem lesznek ennyire kitéve a rovarok és a kertészek támadásainak...

Matyi ügyes és végig lelkes volt kapálás közben, remélem lesz kedve hozzá legközelebb is.