Melós szombat

Szombat. Munkanap. Ma dolgoztunk le valamit, mindegy is, hogy mit. Matyi reggel ment suliba, mint már ötször a héten. Szerencsére ma nagyot kirándult a suli, elsétáltak egy közeli peca tóhoz. Az időjósok mondtak mára mindent, záport és zivatart. Szerencsére Csaba bácsiék nem rezeltek be és elvitték a kölköket kirándulni. Köszönjük nekik!
Délután Matyi még rávett, hogy focizzunk egyet a kertben. Egész ügyes volt, rúgott nekem nyolc gólt. Mikor már megunta, akkor kitalálta, hogy tartsunk futóversenyt a kertben. Aha, pont erre vágytam... Szerintem 3:1-re nyertem, Matyi ugyanezt 2:2-re vette... :-) Az útvonal mindig más volt. Matyi minden futam előtt bemutatta az új pályát, egy idő után már kezdtem elveszteni a fonalat ... a barackot hányszor is kerüljük meg, a kisebbik szilva fát merről is kell venni? A pályabejárás végén persze már Matyi sem tudta a pontos útvonalat, de ez nem szegte kedvünket. A nagy versenyben Matyi még a kalapját is elhagyta, leverte azt a szilva egyik ága (az alábbi fotón ott lapul a fűben).

Ezt követően foglalkoztunk kicsit a veteménnyel is. Szükség volt már egy kis kapálásra a gyomok kordában tartásához, de a talaj megkérgesedett felső rétegének fellazításához is. Ma kicsit használtuk a kis kapák villás végét is, ha nem volt gyom, akkor azzal lazítottuk a talajt.

Matyi ma nem volt nagyon kapálós kedvében, a borsót szépen végigkapálta, de a többihez már nem volt kedve. Nem is baj, azok még annyira aprók, hogy most még jobb is, ha egyelőre én óvatosan megcsinálom amit kell, aztán Matyi majd beszáll ha nagyobbak lesznek a növénykék.

A répát lassan egyelni kell, nagyon sűrű és a közöttük megbúvó gyomokat sem lehet egyszerűen kiszedni. A többiek szépen karbantarthatók, mára már jól látni, hogy mi micsoda, könnyű hozzájuk férni, így szépen lehet a gyomlálással haladni. Sajnos a sorok nagyon hiányosak, a karalábé, a hagyma és a retek is csak itt-ott kelt ki, remélem még lesz pár növendék a most meglévőkön kívül is. A magok egy részét megtartottuk, ha nagyon nem alakulnak az üres részek, akkor elvileg tudunk utánvetést tartani. Majd meglátjuk.



Ma így nézett ki a borsó. Szép, folyamatos sorokat alkotott, a vakond rumlizása szerencsére csak néhány mag elvesztését eredményezte.






Íme a karalábé legszebbike:

A hagyma, mint megannyi varrótű! Érdekes, a hegyeik beakadhattak a földbe kelés közben, így egytől egyig mind félbehajtva látja meg a napvilágot. Nehéz kezdés, annyi szent!

És végül a retek:

Alakul ez, lesz ennek még eredménye! Hajrá Matyi! :-)