OFF TOPIC

Elnézést, de átmenetileg itt is megjelentetem, majd idővel talán törlöm, hogy ma kaptam egy pakkot Olaszországból. Ebben volt szobor, asztali kép Matyiról, papír, sok-sok írás és egy pici kitűző. Ezt a kitűzőt a Nemzetközi Fotóművész Szövetség (FIAP) küldte nekem azért, hogy viseljem. Nem kértem, nem is számítottam rá, de nagyon jól esett és iszonyúan büszke vagyok rá, ugyanis tudtommal ebből idáig összesen úgy 20-30 db-ot adtak ki és ez az első ilyen hazánkban!

Borsószörny

Általában 10 perc alatt hazaérek a munkahelyemről, de ma ez másfél órába telt. Egy tréler tele autókkal fejre állt az M1/M7 kivezetőn, amitől órákra lebénult az Erzsébet hídtól Budaörsig minden. Szerencsére senki sem sérült meg.
Mikor beléptem a házba Matyi azzal fogadott, hogy bújócskázzunk a kertben! Ok, gyors átöltözés és mehetünk is! De hogy ne legyek teljesen esélytelen alul-felül felvettem a katonai terepruhámat, amitől azonnal láthatatlanná váltam amint ráléptem a gyepre... :-) Az alábbi fotó rólam készült, amint épp terepruciban pózolok a vetemény szélén:

Ugye milyen jó ez a terepruha? Hát igen, a katonák nagyon tudnak! :-) De rajtam kívül van még egy érdekesség is a fotón, nevezetesen, hogy a borsó berágott a napraforgóra és önerőből, mindenféle külső segítség vagy tiltott szer használata nélkül simán lehajrázta. Bravó, hajrá borsó!

A nap a továbbiakban a szörnyekről szólt. Az egyik szörny elment kirándulni, nyíl egyenesen célba vette az almafa gyökérzetét. Komoly cucca lehet, mert olyan alagutat épített a felszínen, amilyet még az M6-os építői sem láttak soha. Persze előtte tett pár kört a karalábéban, majd a répasoron átvágva a reteknél szétnézett picit, majd úgy döntött, hogy 5 centire a föld alatt egyszerűbb közlekedni, mint felette:

Kezdem azt gyanítani, hogy ez inkább földikutya, mint vakond. Félek ez sosem fog kiderülni. A karalábéban egyébként szépen fejlődnek a növendékek, és a bevált gyakorlatnak megfelelően rendre hullanak a nagyobbak:

És itt durvult el a helyzet. Egyszer csak elkezdett rengeni a föld. Közeledett a Borsószörny mérföldes léptekkel, minden lépte alatt megremegett a föld és méteres kráterek keletkeztek. A léptei egyre csak közelebb döngtek, majd elállt a rengés, csend telepedett a tájra, megállt Minden Borsók Réme (MBR):

Mintha tudta volna hova tart, úgy cövekelt le a borsóban. Hirtelen lehajolt és leszakított egy jól fejlett borsó hüvelyt:

Félelmetes, ugye? Majd így szólt:

- Maku, tudtad, hogy hogyan kell kinyitni a borsót?
- Na, hogyan?
- Meg kell harapni középen, ettől szétnyílik és könnyű megenni a borsószemeket.
- Hát ezt nem tudtam, de klassz!

- Na már megint esik az eső, Maku, hozol nekem egy sapkát?
- Ok.
- Addig én eszem tovább a borsót. De majd bent mondd meg anyának, hogy borsót eszem.
- Ok! (?)
Matyi megkapta a kalapot, de egy perc múlva jött egy zivatar, amely sapkástul bekergetett minket a házba. Matyi ma már nem csak retket, de borsót is evett közvetlenül a veteményből, csak úgy magában! Egészségedre Matyi!

Egy esős nap

Ma egész nap szakadt az eső. Ideje volt már, nagyon száraz ez a tavasz. Még este is óriási cseppekben esett, jól le is nyomta a veteményt. Ilyenkor minden csurom vizes, meg sem lehet közelíteni a veteményt, különben azonnal óriási sárcipő alakulna ki a kerti cipő körül. A földet is simára verte az eső, a tegnapi kapálásnak már nyoma sincs.

Ilyenkor szoktuk összeszedni a csigákat is, amelyekből nagyságrendekkel kevesebb lett a múltkori alapos gyűjtögetés után.

Matyi veteménye az egész napos eső hatására jól nézett ki. Most kb két naponta tudunk egy szép retket leszedni. Kár, hogy ennyire nem kelt ki a többi mag, mert gyönyörű retkek fejlődtek a végül megmaradt magokból. A mai retek akkora lett, mint Matyi ökle. Nem vagyok egy lassú fotós, de Matyi három másodperc után már panaszkodott, hogy igyekezzek, mert nem bírja tovább kitartani a retket... :-)





A karalábét újabb csapás érte, a pár napja lefotózott, egyetlen értékelhető példány mellé sáncot épített a vakondunk. A nővényen még nem látszik semmi sem, remélem túléli a turkálást.

A többi, első körös karalábé szépen fekszik, lapul a földön. Szerencsére a kis növendékek még jól néznek ki, így elvileg az idény végére a nagy számok törvénye alapján talán majd meg is kóstolhatunk egyet.

A répasövény köszöni jól van, ma épp ilyen volt. Az eredetileg töknek indult napraforgó már egyértelműen lehagyta az összes többi növényt. Idén nagyon sok a tetű, erről a napraforgó növendékről is le kellett már irtanunk egy kolóniát.

2012 Május 19.

No, az van, hogy nagyon sűrű hetünk volt. A kertben is, de amúgy is, ezért kicsit lemaradtunk a naplóval.
Ami a kertet illeti volt vihar, eső, meleg, hangyainvázió, vakond, csigák, cicák, kiscsibék a szomszédból és egyéb föld alatti teremtmények. Ezek egyszerre, összehangoltan támadják a Matyi veteményét, így a napi gazoláson túl van még tennivaló bőven.

Ráadásul pár hete elromlott a fűnyírónk, azóta kasza és sarló a módi, nem is akarunk új motoros fűnyírót. A legutóbbi nagyberuházás volt, 2-3x annyit költöttünk egy szem ipari fűnyíróra azzal az elhatározással, hogy a következő két évtizedben nem szeretnénk további fűnyírót venni, ehhez képest másfél év kellett a teljes tönkremenetelig... Ha félévente vettünk volna egy gagyi fűnyírót is előrébb lettem volna mind anyagilag, mind funkcióban. De hogy hogy kerül ez ide ... 16-os karikát kérem ide képzelni ... tehát a fűnyírónk betegsége kihatott a kert faunájára is, ugyanis a fűnyíró a kerti csigák csúcsragadozója ... szelekció nem lévén a csigák kövérre hízták magukat, már-már a kerítésünk a négy égtáj irányába kidől miattuk. És ez látszik a veteményen is. Egyrészt a csigagalerik összehangolt támadásai nyomán kevés sziklevél marad ép, másrészt a most már háromszoros vakondriasztó-túlerő ellenére is előkerült megint a kis földlakó barátunk, lévén, hogy nálunk méterenként öt kövér csiga vacsora várja, így a sztereó riasztó sem hatja meg, továbbra is Matyi veteményét találja álmai otthonának.

Aztán itt vannak a hangyák. Két bolyt számoltam össze csak Matyi veteményében, és mivel minden karalábé tövön ott lógnak, őket tartom a karalábéink siralmas állapotáért felelősnek. Gyakorlatilag minden másnap elvesztünk egy karalábé növendéket, és tekintve az áprilisi fagynak köszönhető nagyon gyér hozamot valószínűleg nem lesz ehető karalábénk. Mindenesetre van egy példány, ami elkezdett gumót növeszteni és ami még állja a támadásokat, amely ma így nézett ki:

Szép igaz? Sajnos a többi fonnyadtan hever körülötte, mert alulról (és felülről?) valaki garázdálkodik...

A retkek szépen fejlődnek, szerencsére egyelőre a legnagyobb csúcsragadozójuk Matyi, aki nagyon élvezi a retkek felszedését és azonnali elfogyasztását, így a kapálás és locsoláson túl leginkább őt kell visszafognunk a másnapi nagyobb lakoma ígéretével. A mai díszpéldányunk így feszített:

A répa felülről jól néz ki, bár elég nehéz az apró szulákot kibogarászni közüle ... ugyanis a két sor répa mára szép sövényt, promenádot alkotott, lassan sövény-nyíró kell hozzájuk. Vagy esetleg az elmaradt egyelést kellene pótolni...? Talán lesz időnk rá. Bár a hangyák is nagyon lelkesen látogatják a répáinkat, remélem van a föld alatt is a gyökerekből valami.

Mi van még? Nos, a hagyma lassan kezd több lenni egy fűszál-sornál. Lassan-lassan erősödnek a szálak, bár az egyik sor mintha sosem lett volna elvetve, annyira ritkás. Ma ilyen volt a sorfal:

Végül itt a borsó. A termés nagy része még virág formában ígér bő termést, de van már pár korai hüvelyünk is. Íme:

A veteményünk többi része nagyjából rendben van: szépen fejlődnek a kukoricák, amelyek 10-15 cm magasak, bár elég foghíjasan keltek ki. Az itt-ott kibukkant napraforgókra vigyázunk, azok is szépen nőnek, Matyi veteményében található példány kb 25 centis, a többi meg olyan 15 centis. A paradicsomok és paprikák gyökeret vertek, túl vannak a palántázás megpróbáltatásain, bár már nem mutatják a megvételkori tuningolt formájukat. A patisszonok és cukkinik viszont nem örültek a héten előfordult igen erős szélnek, amely több levelet is letört. Remélem lesz néhány tő, amely megered és ad majd termést.

Retekszüret

- képriport - 

- Maku, ez csípős!
- Látod, ez mennyire más, mint amit a boltokban szoktunk vásárolni?
- Igen. Ez egészségesebb, ugye?
- Igen, persze!
Anya és én is kaptunk egy-egy szeletet, a többit Matyi szépen betermelte. Innen tudom, hogy még langyos volt a meleg földből kihúzott retek amikor elfogyasztottuk. Páratlan élmény és ízek!

Ügyes vagy Matyi!

Holnap

Nos, igen! Holnap! Felkarikázzuk és megesszük. Megérett a retek, gyakorlatilag kinőtt a földből mind a kettő...! Holnap lesz a nagy betakarítás és feldolgozás is. Már alig várjuk! Remélem egy szelet majd csak jut belőle nekem is ...

A retek és a karalábé másodvetése jól sikerült, szép sorban sorakoznak a növendékek. Már nem emlékszem, mennyit kellett először rájuk várni, de most ezek is kibújtak 4-5 nap alatt. Biztos a sok eső és a meleg gyorsította meg a kelésüket. Nem tudom mi lehetett a gond az első menetben, talán túl korán vetettünk, vagy az a kemény fagy vitte el a termés nagy részét?
A répát már nagyon kellene egyelni, szerintem a hétvégén ennek is nekiveselkedünk majd.

A borsó virágzik két-három napja. Gyönyörű növény a borsó is, a levelei, a virágai, az indái mind-mind szépek, elegánsak, kecsesek. Ma még egy katica is eljött, hogy megnézze közelről, hogyan fejlődnek a növénykéink.

Matyi egyébként rengeteget bogarászik. A suliban folyton bodobácsot és futrinkát fognak a srácokkal, majd elengedik azokat. Ha a kertben megpillant egy olyan bogarat, amit még nem ismer már szalad is be és hozza ki a rovarhatározónkat.

A karalábé sajnos elég megviselten néz ki. Nem tudom mi kajálja felülről, de a napokban rajta kaptam egy renitens hangya csapatot, amelyik az egyik növendék szárát vágta nagy erőkkel közvetlenül a föld felett, mire odaértem már feküdt a növény. Aznap sokat esett, így minden csupa sár volt, amiből szerencsére tudtam a növény szára köré egy kis támkupacot gyurmázni, de mára sajnos ez a növendék feladta a küzdelmet, valószínűleg nem sikerült megmenteni.

A hagyma nem nagyon igyekszik, hogy témát adjon. Biztosan növekszik, de ez a fűszál dizájn nem alkalmas a napi növekedés követésére. Uncsi. Remélem cserébe finom lesz!
:-)

Ma még palántáztunk is, kiültettük a paradicsom palántákat a pár napja kiültetett paprikák mellé. A cukkinik is szépen megeredtek, így négyet már szintén ki tudtunk ültetni. A kukorica rohamosan növekszik, ma már olyan 10 cm magasak a jobbak. A tavalyi napraforgó helyén mostanra rengeteg kis napraforgó növekszik. Évek óta madárbarát kertet tartunk fenn, így minden évben ültetünk a madárkáknak napraforgót, amit aztán ők csipegetnek ki a tányérból a tél folyamán. Ezek szerint hullott el bőven a magokból, nem szedtek össze mindent.

Matyi rengeteget kertészkedik, és egyre több dolgot csinál már meg önállóan. Ma például egyszer csak bement, kihozta a kertész kesztyűjét és nekiállt a ragadós galaj irtásának. Korábban már megbeszéltük, hogy vigyázni kell azzal a növénnyel, mert súlyos megbetegedést okozhat, ezért csak kesztyűben nyúljon hozzá és a kitépett növényeket ne a komposztra, hanem a kukába dobja inkább.

Breaking news ...

Nem is tudom, miért nem szállt ki ma hozzánk a Fókusz! Ma gyakorlatilag semmit sem kertészkedtünk, mégis tele volt meglepetéssel, újdonsággal Matyi kertje. Lássuk:

Bréking: Citromfa
A fagykár után a citromfa úgy gondolta, hogy mégiscsak itt a tavasz, nem járja, hogy csak úgy, lefagyott levelekkel tekintsen a távoli jövőbe. Ezért fogta magát, és megtartva a lefagyott leveleket újra kibontotta az idénre tervezett leveleit is.

Bréking: karó
Tulajdonképpen minden évben így járunk, de csak idén vezetünk naplót a veteményről, így örömmel jelentjük be, hogy a retek sor eleji karói bimbóznak. Ennek egy részről örülünk, ünnepeljük az élet diadalát, más részről meg összeszorul a szívünk, mert tudjuk, hogy kilátástalan ez a küzdelem. Csak a piszkafám virágba ne boruljon!

Bréking: Napraforgó
Nos, a féltve óvott tökünk az előző poszt után vesztét érezve most napraforgót imitál, így próbálja meg elkerülni az elkerülhetetlent. Az igazat megvallva ez ügyes húzás, most megint elnyerte bizalmunkat és Matyit is megpróbáljuk lebeszélni arról, hogy rajta forduljon sarkon. De hogy fogunk így a közlekedő úton közlekedni ...?

Bréking: Lyukas karalábé
Bizony, rajtunk kívül valaki még nagyon várja a termést. Sajnos a várakozás közben meg-megkóstolja a zöldségeink leveleit, így járt már korábban a retek, a fenti napraforgó-tök és az alábbi karalábé is. Szerencsére ezeket a növényeket nem a leveleikért termesztjük, így ha ennyivel megússzuk, akkor rendben van!

Bréking: Kukorica
Néhány nappal a vetést követően a kukorica már két centire kiáll a földből. Ilyen iramot eddig csak a bambuszoknál láttunk, reméljük életerős növények és finom termés lesz a vége ennek a száguldásnak.

Gaz-vetés

Ma anya átültette az egyik cserepes virágát. Ehhez elő kellett szépen készülni, cserepet keresni, virágföldet elővenni, virágot kiszedni a régi cserépből és betenni egy újba, stb. Matyinak ez annyira tetszett, hogy ő sem volt rest, előhalászott néhány virágcserepet, valahonnan gyökerestül kibányászott néhány gyomot, egy vakondtúrásból szerzett puha földet és anyához hasonlóan szépen elültette a növényeket. Nem sokat voltunk a kertben, de ez alatt kétszer is meglocsolta mindet.

A borsó ismét hatalmasat nőtt.

A karalábé ágyása nagyon ritkás:

A répa két szép tömött sorban húzódik:

A retek szintén alig kelt ki ...

... de ami kikelt az legalább jól néz ki:

Matyival megbeszéltük, hogy nem várunk tovább, újravetjük a foghíjas sorokat. De ehhez ez úttal nem használunk ásót, kapát, nehogy véletlenül megsértsük az esetleg még föld alatt megbúvó, későn kelő csírákat. Azt terveltük ki, hogy szerzünk egy ültetőfát, mondjuk egy tavasszal levágott szilva ágacskát. Ezzel fúrtunk a sorokba apró lyukakat, amelyek mindegyikébe két-három magot is pottyantottunk, hogy biztosan legyen termésünk. Matyi a gallyacskát az első rügyig nyomta be, így biztosítottuk az egyenletes mélységű vetést.

Jól haladtunk a vetéssel, Matyi készítette a lyukakat, én pedig adagoltam a magokat és takartam be azokat földdel. Néha megkértem Matyit, hogy ne üljön rá a vöröshagyma növendékekre, mert úgy nehezebben fejlődnek. 

Ahogy haladtunk a kis gyomokat is kihúzkodtuk. Főleg az apró szulák bújt elő, a többiek a rendszeres kapálás hatására már vették a lapot és nem próbálkoztak a veteményünkbe telepedni.

Sajnos az egyik este elfelejtettük visszakapcsolni a macskariasztót. Ennek meg is lett az eredménye, az egész vetemény össze lett járkálva. Sok kárt nem okoztak a macskák, azonban a répa növendékekre csak sikerült rátaposniuk:

Végezetül így néz ki a korábban kabakosnak tippelt, az út közepére települt növendék. Vesztére nagyon nem néz ki tökfélének, így pár nap múlva valószínűleg majd tőle is elbúcsúzunk. Pedig milyen jól bírta a rendszeres taposásokat!

Kukoricázás

Matyi veteményében nincs sok izgalom, 2-3 naponta locsolunk, kapálunk, a növények egy része nő, másik része egyelőre sztrájkol. Sajnos a retek és a karalábé kelési aránya (van ilyen fogalom?) gyatra, a növények maximum 15-20%-a kelt ki csak. Ebből újravetés lesz...

Viszont volt tennivaló máshol. Már elég meleg van ahhoz, hogy április 24-én elvethettük a kukorica magokat. Ez is a talaj előkészítésével kezdődött. Szerencsére egy tavaly ősszel felásott területről volt szó, így könnyen át tudtuk forgatni a földet, amit Matyi már rutinosan elgereblyézett, kapával árkot húztunk, amibe mehettek is be az előzetesen beáztatott magok.

Matyi a magokat tökéletesen egyforma távolságokra vetette. Ehhez a magok tasakját használta mérőlécként, a következő magot mindig egy tasaknyira tette le az előzőhöz képest.

Persze itt is lemaradt egy idő után Matyi lába, így a fekve vetés egy újabb variációját ismerhettük meg. :-) 

Vetést követően betakargattuk a magokat majd jól beöntöztük az ágyásokat.

A borsó rohamosan növekszik, centiméterekben kifejezhető a napi növekedési üteme.

A hagyma szálak mostanra kiszabadították a földbe szorult fejecskéiket, így kissé derékba törten, mint megannyi apró akasztófa álldogálnak. 

A karalábé növendékei gyönyörűek, szépen feszítettek a fotózás alatt.

Az alábbi fotón majdnem az egész retektermésünk rajta van, a többiek nagyon nem akarnak előbújni...

Másnap bevetettük a nehéztüzérséget is a veteményben, ugyanis Matyi felvonult a teherautóival, hogy elszállítsa a napi gyom adagot. :-)