2012 Május 19.

No, az van, hogy nagyon sűrű hetünk volt. A kertben is, de amúgy is, ezért kicsit lemaradtunk a naplóval.
Ami a kertet illeti volt vihar, eső, meleg, hangyainvázió, vakond, csigák, cicák, kiscsibék a szomszédból és egyéb föld alatti teremtmények. Ezek egyszerre, összehangoltan támadják a Matyi veteményét, így a napi gazoláson túl van még tennivaló bőven.

Ráadásul pár hete elromlott a fűnyírónk, azóta kasza és sarló a módi, nem is akarunk új motoros fűnyírót. A legutóbbi nagyberuházás volt, 2-3x annyit költöttünk egy szem ipari fűnyíróra azzal az elhatározással, hogy a következő két évtizedben nem szeretnénk további fűnyírót venni, ehhez képest másfél év kellett a teljes tönkremenetelig... Ha félévente vettünk volna egy gagyi fűnyírót is előrébb lettem volna mind anyagilag, mind funkcióban. De hogy hogy kerül ez ide ... 16-os karikát kérem ide képzelni ... tehát a fűnyírónk betegsége kihatott a kert faunájára is, ugyanis a fűnyíró a kerti csigák csúcsragadozója ... szelekció nem lévén a csigák kövérre hízták magukat, már-már a kerítésünk a négy égtáj irányába kidől miattuk. És ez látszik a veteményen is. Egyrészt a csigagalerik összehangolt támadásai nyomán kevés sziklevél marad ép, másrészt a most már háromszoros vakondriasztó-túlerő ellenére is előkerült megint a kis földlakó barátunk, lévén, hogy nálunk méterenként öt kövér csiga vacsora várja, így a sztereó riasztó sem hatja meg, továbbra is Matyi veteményét találja álmai otthonának.

Aztán itt vannak a hangyák. Két bolyt számoltam össze csak Matyi veteményében, és mivel minden karalábé tövön ott lógnak, őket tartom a karalábéink siralmas állapotáért felelősnek. Gyakorlatilag minden másnap elvesztünk egy karalábé növendéket, és tekintve az áprilisi fagynak köszönhető nagyon gyér hozamot valószínűleg nem lesz ehető karalábénk. Mindenesetre van egy példány, ami elkezdett gumót növeszteni és ami még állja a támadásokat, amely ma így nézett ki:

Szép igaz? Sajnos a többi fonnyadtan hever körülötte, mert alulról (és felülről?) valaki garázdálkodik...

A retkek szépen fejlődnek, szerencsére egyelőre a legnagyobb csúcsragadozójuk Matyi, aki nagyon élvezi a retkek felszedését és azonnali elfogyasztását, így a kapálás és locsoláson túl leginkább őt kell visszafognunk a másnapi nagyobb lakoma ígéretével. A mai díszpéldányunk így feszített:

A répa felülről jól néz ki, bár elég nehéz az apró szulákot kibogarászni közüle ... ugyanis a két sor répa mára szép sövényt, promenádot alkotott, lassan sövény-nyíró kell hozzájuk. Vagy esetleg az elmaradt egyelést kellene pótolni...? Talán lesz időnk rá. Bár a hangyák is nagyon lelkesen látogatják a répáinkat, remélem van a föld alatt is a gyökerekből valami.

Mi van még? Nos, a hagyma lassan kezd több lenni egy fűszál-sornál. Lassan-lassan erősödnek a szálak, bár az egyik sor mintha sosem lett volna elvetve, annyira ritkás. Ma ilyen volt a sorfal:

Végül itt a borsó. A termés nagy része még virág formában ígér bő termést, de van már pár korai hüvelyünk is. Íme:

A veteményünk többi része nagyjából rendben van: szépen fejlődnek a kukoricák, amelyek 10-15 cm magasak, bár elég foghíjasan keltek ki. Az itt-ott kibukkant napraforgókra vigyázunk, azok is szépen nőnek, Matyi veteményében található példány kb 25 centis, a többi meg olyan 15 centis. A paradicsomok és paprikák gyökeret vertek, túl vannak a palántázás megpróbáltatásain, bár már nem mutatják a megvételkori tuningolt formájukat. A patisszonok és cukkinik viszont nem örültek a héten előfordult igen erős szélnek, amely több levelet is letört. Remélem lesz néhány tő, amely megered és ad majd termést.