Maku piszkafája

Tegnap hosszú napunk volt, nem értünk rá közösen kertészkedni. Ma reggel viszont megbeszéltük, hogy befejezzük a vetést, a hagyma és a retek magok is földbe kerülnek.
Mikor haza értem Matyi már kint volt a kertben, pakolgatta a virágcserepeket.
- Szia Maku!
- Szia, hogy vagy?
- Jól.
- Mindjárt jövök, átöltözöm és elvetjük a magokat, ok?
- Maku, nem baj ha ma nem vetjük el azokat?
- Nincs kedved? Nem baj, akkor majd máskor. Képzeld, ma beírt Jami papa egy üzenetet a honlapodra. Megdícsért, hogy mennyire ügyesen kertészkedsz. Na jó, most megyek átöltözni, de akkor nem sietek ki, beszélek anyával és húsz perc múlva jövök, ok?
- Maku, inkább gyere gyorsan és mégis vessük el a magokat!
- Ok, sietek. :-)
- Jó, addig odaviszem a szerszámokat, te hozd ki a magokat!

Mire kiértem, Matyi már messziről kiabálta, hogy talált egy klassz karót, az legyen az egyik sor elején! Ok, akkor majd egy új piszkafát kell szereznem... Mire ezt végiggondoltam Matyi már lerakta a sorok elejére a hagymák tábláját és nyakát behúzva konstatálta, hogy az új elemek szuperül működnek a macskariasztóban...

Macskariasztó ki, Matyi pedig a piszkafámat nagy lendülettel kezdte a leendő sor elejére leszúrni.

A hét végén lombtalanítás lesz a faluban, ami nekem is rengeteg munkát ad. A kertünk végében található egy tűztövis sövény, annak idején védősövénynek lett ültetve. Azóta szépen megnőtt. Ráadásul nem is volt időm minden évben a teljes hosszban (kb 30 méter) lenyírni, így mostanra valóban áthatolhatatlan és megközelíthetetlen akadályt képzett a kert végében. A lombtalanítás határidejét szem előtt tartva iparkodtam a sövényt gatyába rázni, aminek köszönhetően a kert minden részén óriási kupacok keletkeztek a levágott gallyakból. Szerintem az önkormi idén rendez utóljára ilyen lombtalanítási akciót, amelynek keretében elviszik a gallyakat, mert ha kirakom az összes tűztövis ágat, akkor jövőre már nem lesz olyan vállalkozó, aki elvállalja a falut... :-) Tavaly is a mi ágainktól szorult meg az ágdarálójuk ...
Ezek a tűztövis hegyek Matyi veteményesét is körülveszik pillanatnyilag,. ami néha az alábbihoz hasonló fennakadásokat eredményezett a munkában.

A szúrós ágakat megigazítottuk, majd következett a munka, most is haladtunk szép sorjában, ahogy a korábbi napokon is. Sorhúzás, vetés betemetés.

A hagymával kezdtünk, mert a segédlet szerint a répa mellé ültetve elűzik egymás kártevőit. Szuper! Ha csak ennyin múlik az, hogy egészséges zöldségeink legyenek, akkor így lesz!


A kis tasak kinyitásakor rácsodálkoztunk a magokra, mint megannyi apró széndarab, úgy néztek ki! Matyi kicsit elgondolkodott azon, hogy ilyen fekete magokból vajon milyen színű növények lesznek? Már annak is örülhetünk majd, ha nem szén fog belőlük kinőni... :-)



Természetesen most is fújt a szél, könnyen belekapott a kis magokba, így vigyáznunk kellett, hogy elég alacsonyan engedjük el azokat. A magok lehelyezését követően azonnal betakartuk az ágyásokat.

Matyi ekkor már azonnal meg akarta öntözni a magokat, hogy minél előbb fejlődésnek induljanak, de megbeszéltük, hogy jobb lenne inkább a retekmagok elvetését követően locsolni, nehogy összesarazzuk magunkat vetés közben. Matyi megnézte a segédletet, hogy milyen sor- és tőtávolság javasolt a reteknek, és folytatódott is a vetés.

A retek magjai sokkal könnyebben kezelhetőek voltak és szebbek, színesebbek is voltak, mint a hagymáéi. Ezeket elszórás után is láttuk, így kevésbé kellett figyelni, hogy az előző magot pontosan hová is raktuk le.



A vetés gyorsan ment, nem vacakoltunk annyit a pontos távolságokkal, mint korábban. Matyi a végére már alig várta, hogy betemethesse az ágyásokat ... és kezdhessen locsolni. Ennek megfelelően Matyi már nem is ért rá folyton arrébb menni a temetés közben, inkább elfeküdt a vetemény mentén, úgy húzta rá a földet a magokra.

És végre eljött a locsolás ideje. Matyi nagy lelkesedéssel vetette bele magát és jó alaposan megöntözte az egész veteményét ...

de ha már lendületbe jött, folytatta a locsolást a magy veteményben is ...

majd így tovább, az össze színes és színtelen virágot, bokrot és fát megöntözött, amíg csak volt vizünk. Ekkor az órára pillantva rádöbbentünk, hogy már csak húsz percünk van az esti meséig, és addig még vacsizni is kell. Gyorsan összepakoltunk mindent, és szaladtunk be, le ne késsük a következő programot.

Matyi nagyon ügyes volt, végig szépen tette a dolgát, már nem kellett neki annyit magyarázni, hogy mit hogyan. Remélem hamar kibújnak az első csírák, addig pedig marad a szorgalmas locsolgatás.