2012. május 1., kedd

Gaz-vetés

Ma anya átültette az egyik cserepes virágát. Ehhez elő kellett szépen készülni, cserepet keresni, virágföldet elővenni, virágot kiszedni a régi cserépből és betenni egy újba, stb. Matyinak ez annyira tetszett, hogy ő sem volt rest, előhalászott néhány virágcserepet, valahonnan gyökerestül kibányászott néhány gyomot, egy vakondtúrásból szerzett puha földet és anyához hasonlóan szépen elültette a növényeket. Nem sokat voltunk a kertben, de ez alatt kétszer is meglocsolta mindet.



A borsó ismét hatalmasat nőtt.
A karalábé ágyása nagyon ritkás:


A répa két szép tömött sorban húzódik:


A retek szintén alig kelt ki ...


... de ami kikelt az legalább jól néz ki:


Matyival megbeszéltük, hogy nem várunk tovább, újravetjük a foghíjas sorokat. De ehhez ez úttal nem használunk ásót, kapát, nehogy véletlenül megsértsük az esetleg még föld alatt megbúvó, későn kelő csírákat. Azt terveltük ki, hogy szerzünk egy ültetőfát, mondjuk egy tavasszal levágott szilva ágacskát. Ezzel fúrtunk a sorokba apró lyukakat, amelyek mindegyikébe két-három magot is pottyantottunk, hogy biztosan legyen termésünk. Matyi a gallyacskát az első rügyig nyomta be, így biztosítottuk az egyenletes mélységű vetést.




Jól haladtunk a vetéssel, Matyi készítette a lyukakat, én pedig adagoltam a magokat és takartam be azokat földdel. Néha megkértem Matyit, hogy ne üljön rá a vöröshagyma növendékekre, mert úgy nehezebben fejlődnek. 
Ahogy haladtunk a kis gyomokat is kihúzkodtuk. Főleg az apró szulák bújt elő, a többiek a rendszeres kapálás hatására már vették a lapot és nem próbálkoztak a veteményünkbe telepedni.

Sajnos az egyik este elfelejtettük visszakapcsolni a macskariasztót. Ennek meg is lett az eredménye, az egész vetemény össze lett járkálva. Sok kárt nem okoztak a macskák, azonban a répa növendékekre csak sikerült rátaposniuk:


Végezetül így néz ki a korábban kabakosnak tippelt, az út közepére települt növendék. Vesztére nagyon nem néz ki tökfélének, így pár nap múlva valószínűleg majd tőle is elbúcsúzunk. Pedig milyen jól bírta a rendszeres taposásokat!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése