Borsószörny

Általában 10 perc alatt hazaérek a munkahelyemről, de ma ez másfél órába telt. Egy tréler tele autókkal fejre állt az M1/M7 kivezetőn, amitől órákra lebénult az Erzsébet hídtól Budaörsig minden. Szerencsére senki sem sérült meg.
Mikor beléptem a házba Matyi azzal fogadott, hogy bújócskázzunk a kertben! Ok, gyors átöltözés és mehetünk is! De hogy ne legyek teljesen esélytelen alul-felül felvettem a katonai terepruhámat, amitől azonnal láthatatlanná váltam amint ráléptem a gyepre... :-) Az alábbi fotó rólam készült, amint épp terepruciban pózolok a vetemény szélén:

Ugye milyen jó ez a terepruha? Hát igen, a katonák nagyon tudnak! :-) De rajtam kívül van még egy érdekesség is a fotón, nevezetesen, hogy a borsó berágott a napraforgóra és önerőből, mindenféle külső segítség vagy tiltott szer használata nélkül simán lehajrázta. Bravó, hajrá borsó!

A nap a továbbiakban a szörnyekről szólt. Az egyik szörny elment kirándulni, nyíl egyenesen célba vette az almafa gyökérzetét. Komoly cucca lehet, mert olyan alagutat épített a felszínen, amilyet még az M6-os építői sem láttak soha. Persze előtte tett pár kört a karalábéban, majd a répasoron átvágva a reteknél szétnézett picit, majd úgy döntött, hogy 5 centire a föld alatt egyszerűbb közlekedni, mint felette:

Kezdem azt gyanítani, hogy ez inkább földikutya, mint vakond. Félek ez sosem fog kiderülni. A karalábéban egyébként szépen fejlődnek a növendékek, és a bevált gyakorlatnak megfelelően rendre hullanak a nagyobbak:

És itt durvult el a helyzet. Egyszer csak elkezdett rengeni a föld. Közeledett a Borsószörny mérföldes léptekkel, minden lépte alatt megremegett a föld és méteres kráterek keletkeztek. A léptei egyre csak közelebb döngtek, majd elállt a rengés, csend telepedett a tájra, megállt Minden Borsók Réme (MBR):

Mintha tudta volna hova tart, úgy cövekelt le a borsóban. Hirtelen lehajolt és leszakított egy jól fejlett borsó hüvelyt:

Félelmetes, ugye? Majd így szólt:

- Maku, tudtad, hogy hogyan kell kinyitni a borsót?
- Na, hogyan?
- Meg kell harapni középen, ettől szétnyílik és könnyű megenni a borsószemeket.
- Hát ezt nem tudtam, de klassz!

- Na már megint esik az eső, Maku, hozol nekem egy sapkát?
- Ok.
- Addig én eszem tovább a borsót. De majd bent mondd meg anyának, hogy borsót eszem.
- Ok! (?)
Matyi megkapta a kalapot, de egy perc múlva jött egy zivatar, amely sapkástul bekergetett minket a házba. Matyi ma már nem csak retket, de borsót is evett közvetlenül a veteményből, csak úgy magában! Egészségedre Matyi!