Melós szombat

Szombat. Munkanap. Ma dolgoztunk le valamit, mindegy is, hogy mit. Matyi reggel ment suliba, mint már ötször a héten. Szerencsére ma nagyot kirándult a suli, elsétáltak egy közeli peca tóhoz. Az időjósok mondtak mára mindent, záport és zivatart. Szerencsére Csaba bácsiék nem rezeltek be és elvitték a kölköket kirándulni. Köszönjük nekik!
Délután Matyi még rávett, hogy focizzunk egyet a kertben. Egész ügyes volt, rúgott nekem nyolc gólt. Mikor már megunta, akkor kitalálta, hogy tartsunk futóversenyt a kertben. Aha, pont erre vágytam... Szerintem 3:1-re nyertem, Matyi ugyanezt 2:2-re vette... :-) Az útvonal mindig más volt. Matyi minden futam előtt bemutatta az új pályát, egy idő után már kezdtem elveszteni a fonalat ... a barackot hányszor is kerüljük meg, a kisebbik szilva fát merről is kell venni? A pályabejárás végén persze már Matyi sem tudta a pontos útvonalat, de ez nem szegte kedvünket. A nagy versenyben Matyi még a kalapját is elhagyta, leverte azt a szilva egyik ága (az alábbi fotón ott lapul a fűben).

Ezt követően foglalkoztunk kicsit a veteménnyel is. Szükség volt már egy kis kapálásra a gyomok kordában tartásához, de a talaj megkérgesedett felső rétegének fellazításához is. Ma kicsit használtuk a kis kapák villás végét is, ha nem volt gyom, akkor azzal lazítottuk a talajt.

Matyi ma nem volt nagyon kapálós kedvében, a borsót szépen végigkapálta, de a többihez már nem volt kedve. Nem is baj, azok még annyira aprók, hogy most még jobb is, ha egyelőre én óvatosan megcsinálom amit kell, aztán Matyi majd beszáll ha nagyobbak lesznek a növénykék.

A répát lassan egyelni kell, nagyon sűrű és a közöttük megbúvó gyomokat sem lehet egyszerűen kiszedni. A többiek szépen karbantarthatók, mára már jól látni, hogy mi micsoda, könnyű hozzájuk férni, így szépen lehet a gyomlálással haladni. Sajnos a sorok nagyon hiányosak, a karalábé, a hagyma és a retek is csak itt-ott kelt ki, remélem még lesz pár növendék a most meglévőkön kívül is. A magok egy részét megtartottuk, ha nagyon nem alakulnak az üres részek, akkor elvileg tudunk utánvetést tartani. Majd meglátjuk.



Ma így nézett ki a borsó. Szép, folyamatos sorokat alkotott, a vakond rumlizása szerencsére csak néhány mag elvesztését eredményezte.






Íme a karalábé legszebbike:

A hagyma, mint megannyi varrótű! Érdekes, a hegyeik beakadhattak a földbe kelés közben, így egytől egyig mind félbehajtva látja meg a napvilágot. Nehéz kezdés, annyi szent!

És végül a retek:

Alakul ez, lesz ennek még eredménye! Hajrá Matyi! :-)

Nem hagyma

Ma nagyon későn értünk haza, nem sokat tudtunk kertészkedni. Matyi 6-ig suliban volt, így kb 7-kor tudtunk egy kicsit ránézni a veteményre.
Mikor látta Matyi, hogy a veteménybe ma is fényképezőgéppel indulok ő is előkereste a sajátját. Azt hiszem le kell majd vele ülnöm és mint férfi a férfival meg kell beszéljük, hogy a veteményezésnek nem alap kelléke a fényképezőgép. Legalábbis normáliséknál nem az. :-)

Rég nem fényképezett már Matyi, jól le is voltak merülve az aksik a gépében, így se kép, se hang! Az előbbinek nem örülünk, az utóbbi nem gond. Sebaj, cseréljük ki azokat! Beraktuk az új aksikat és bár még mindig se kép, se hang, de azért már legalább üzent a masina: "Cseréljen akkumulátort!" Oké, ezek is lemerültek, de van még egy garnitúra, próbáljuk meg azokat! Na, azokkal végre beindult a gép, így Matyi már repült is kifelé, menet közben még hátra vetette, hogy:
- Maku, mit vacakolsz már annyit, gyere már kifele te is...!
Egyszer még agyon ütöm ezt a kölköt! :-) Mire kiértem Matyi már rég akcióban volt...

Matyi mindent szépen lefotózott, és azonnal az összes fotót meg is kellett néznem ... későn kezdtünk ma, így viszont mondhatom, hogy gyakorlatilag semmivel nem haladtunk.

A két nappal ezelőtti kapálásunk eredményeként jól áttekinthető sorok kezdenek kialakulni a veteményben. Ezek jó esetben karalábéból, borsóból, répából vagy retekből állnak, azonban akadnak kivételek is. A gyomok egy része érzékelve a veszélyt jobbnak látta beállni a sorba és úgy tenni, mintha ők is karalábé növendékek lennének. Voltak egészen profik, amik még a vetési távolságot is betartották, így ha a verseny hevében nem előzték volna le a még mindig szikleveles állapotban páváskodó karalábékat akkor tuti nem buknak le...

A répa lassan pázsittá alakul, mostanra a karók közötti összes repedést tömött sorokban kitöltötte.

A répa és a karalábé közötti közlekedő úton egy hete biztatóan indult növekedésnek egy elsőre kabakosnak tűnő növendék, így a kapálás során megkegyelmeztünk neki. Elvégre tavaly pont idáig jutott a sütőtökünk (a fűnyíró állította meg), de volt patisszonunk és cukkinink is, bármelyiket szívesen látjuk idén is. Kissé túlzás, hogy pont az út közepén vert gyökeret, de megbeszéltük, hogy vigyázunk rá ... Na ez az ami nem sikerült, mert kb öt percenként taposunk rá ahányszor csak a veteményben járunk. Ez szemmel láthatóan nem érdekli, így elkezdett gyanús lenni, lehet, hogy nem lesz hosszú életű a kapcsolatunk ... egy valamire való cukkini vagy patisszon növendék mindenen megsértődik, ez meg itt a rendszeres taposást sem veszi zokon.

Mára pedig már megjelentek az igazi levél kezdeményei is, és ha nem kezdi el látványosan fodrozni azokat, akkor fel is út, le is út!

Bréking! Végre, néhány szál hagyma is előbukkant! Tudom, volt már ilyen, lelkesedtünk már korábban is, de most talán az igazit pillantottuk meg. Az alábbi fotón bal oldalon a múltkori "hagymánk" még mindig pár milliméteres kiadása látható (ő legalább nem akarja legyorsulni a többieket), míg a jobb oldalon a szintén ugyanakkora, vélhetően valódi hagyma készül szárba szökkenni. Mostanra van már pár hasonló itt-ott, az elvi vetési vonalunkon, így szerintem nem fogunk több hagyma jelöltet prezentálni.

De ki lehet a bal oldali? Legyen kapor, bár ilyen alakban akár tuja is lehetne, azok is pont így néznek ki ekkora méretben. Sebaj, mostantól kaporként tiszteljük, aztán majd meglátjuk mi lesz belőle nagy korában.

A borsó pedig ma így nézett ki, pont mint már egy hete minden nap:

Több izgalom nem fért már bele a még teljes sötétség előtt kint töltött 40 percbe. Matyi még gyorsan meglocsolta a növendékeket, oda-vissza rálépett az úton növekedő tökünkre és siettünk is be, kezdődött a fürdés, esti mese és alvás jól megszokott sora.

A nagy kapálás

Mostanra megérett a Matyi veteményese némi kapálásra. Szépen fejlődnek a gyomok, itt-ott pedig az elvetett zöldségek első példányai is felfedezhetők, ha elég közelről szemlélődünk.
Megbeszéltük Matyival, hogy nagyon óvatosak leszünk és a növendékeink környékén nem kapálunk még akkor sem, ha még azok nem törtek a felszínre. Ehhez jól meg kellett figyeljük a sorok elején és végén leszúrt botok elhelyezkedését és abból kellett következtetnünk, hogy hova is vetettünk hetekkel ezelőtt. Na jó, ehhez még hozzá kellett számolnunk a vető árkok görbeségét (most értettük meg, hogy egyesek miért húznak ki madzagot az ágyások fölé) és a vakond okozta "magvándorlásokat" is. Szintén elővigyázatosságból csak kis kézi kapákkal támadtunk, mert azokkal sebészi pontossággal tudjuk ritkítani az ellent.

Az elején szépen rendben haladtunk, ami egyértelműen gyom volt, azzal jól elbántunk, ami esélyes volt, hogy borsó lehet, azt pedig jól elkerültük. A második ágyásban már akadtak gondok, mert Matyi kiszúrta az apró szulákot a karalábé sorában, így nem irgalmazott neki. Mikor büszkén mutatta a szulák hűlt helyét akkor konstatáltuk, hogy bizony az épp a karalábé sorának a helyén bukkant föl, így jó eséllyel a kis kertészünk elbánt néhány karalábé növendékkel is.
Sebaj, folytattuk a munkát. Matyi néha előre-hátra is mozgott, nem csak oldal irányba, így néha megkértem, hogy szálljon le a répákról, mert úgy jobban tudnak fejlődni. :-) Aztán Matyi bemutatta még a fekvőtámaszban való kapálás művészetét is, ami egész profinak tűnt. :-)

Szépen haladtunk, közben ráleltem a hagymákra is ... kapálás közben ... még a föld alatt voltak ...
- Maku, így nem lesz egyetlen zöldségünk sem, miért nem vigyázol jobban?!
- Oké, elnézést, megpróbálom őket visszatemetni, remélem néhányan túlélték az akciót. Bocsi.

Aztán úgy belendültünk, hogy már nem csak a Matyi veteményét, hanem gyakorlatilag az egész kertet felkapáltuk. Matyi felosztotta a feladatot, övé volt a pásztortáska, enyém meg a pitypang, mindenki kereste a saját célpontjait.

Közben megbeszéltük, hogy a kapálás nem arról szól, hogy nagy lukakat ássunk a gyomok helyén, sokkal jobb ha a föld alatt megpróbáljuk elmetszeni a gyökereket, és ehhez hogyan célszerű fogni a kapát. Azt is megbeszéltük, hogy miért nem szeretjük a gyomokat a haszonnövényeink körül, így végigbeszélgettük a nagy kapálást.

Locsolnunk még nem kellett, mert a száraz kéreg alatt elég nedves volt még a föld. Bár lehet, hogy a kikapált hagymácskák kaphattak volna némi vizet, hátha úgy több eséllyel indulnak neki a következő időszaknak...

A borsó szépen fejlődik, a répa nem nő, de sokasodik, mindenki más már vagy egy hete ugyanúgy néz ki, bár a retek szikleveleit szemmel láthatóan valaki alkalmanként dézsmálja. Remélem hamar növekedésnek indulnak a növénykéink, mert akkor már nem lesznek ennyire kitéve a rovarok és a kertészek támadásainak...

Matyi ügyes és végig lelkes volt kapálás közben, remélem lesz kedve hozzá legközelebb is.

Hagyma?

Ma végre volt egy kis időnk kimenni a kertbe és felmérni a fagykárokat. Szegény citromfa szívszorító állapotban van, a friss hajtásai mind lefagytak. Ez a fa télen a legkeményebb mínuszokat is nevetve kibírja, de rügypattanás után már védtelen a fagyokkal szemben.

Még a barackon látszik komolyabb kár, a többi gyümölcsfa nagyjából túlélte komolyabb kár nélkül a megpróbáltatást.

Matyi veteménye is úgy tűnik, hogy károk nélkül átvészelte a fagyos éjszakát. A borsó fejlődik rendületlenül, a répa is egyre inkább elfoglalja a repedéseket. Matyi ezt úgy mondta, hogy a répa csinált magának egy jó kis kuckót. :-)

 A karalábé nem nagyon izgatja magát, pont olyan, mint négy napja, a retek viszont mintha néhány növendékkel ismét bővült volna.



És mi van a hagymával? Mi lett azokkal a kis szénfekete magocskákkal? Gyakorlatilag semmi nyoma, hogy vetettünk volna oda bármit is. Reméljük most már napokon belül kikelnek és látható fejlődésnek indulnak. Több percnyi vizsgálódás után viszont mégis felcsillant a remény, csak nem a hagyma készülődik nagy lustán? Találtunk egy kb. három milliméteres kis növénykét, ami akár hagyma is lehet. Na majd meglátjuk ... ha újra megtaláljuk ezt a csöppséget...

Az utóbbi napokban elég esős, hideg az időjárás, így locsolni nem kell, kapálni pedig még nem merünk, nehogy több kárt tegyünk, mint hasznot. Viszont megbeszéltük Matyival, hogy hétvégén már egy kicsit gyomlálnunk kell majd a veteményét.

- 5

Szerintem. Misi bácsi szerint viszont mínusz 6 vagy 7 °C volt éjszaka. Reggel minden csonttá volt fagyva, a tulipánok feküdtek, a borsón zúzmara ült.

Nem lesz ez így jó ... Szerintem a baracknak és a meggynek idénre annyi. A többiek túlélhették. A valódi károk csak később fognak kiderülni.

A fagyos reggel után egész nap szépen sütött a nap, sugarai melegítették a földet. A borsó szemmel láthatóan sokat nőtt, gyakorlatilag a tegnapi méretek duplájára. A karalábé is mintha nőtt volna és mintha többen is lennének. A többiek viszont nem sokat változtak tegnap óta, a hagyma még most sem kelt, a retek és a répa sem váltotta meg ma a világot. Remélem túlélik a nehéz reggeli indulást.

Ötből négy

Húsvét van. Tegnap is az volt. Ilyenkor várjuk a nyulat. A húsvétit. Aki csak ahhoz jön el, aki azt megérdemli. Ehhez két dolog szükséges, egy részről úgy általában jónak kell lenni, másrészt pedig vasárnap este el kell készíteni a húsvéti díszeket, amikkel a nyuszinak kedveskedünk. Ha jön a nyuszi hajnalban, és ráakad a kihelyezett díszekre, és azok még tetszenek is neki, akkor biztosan tojik nekünk valami finomat.
Így a tegnap este a díszgyártással telt. Matyi élete legjobbját hozta a színezés terén, nagyon szeretett volna sok finomságot kapni. El is telt az este a díszgyártással, így azok kihelyezése már zseblámpás akciót igényelt.

Ma reggel Matyi azzal ébresztett minket, hogy vajon járt-e itt a nyuszi és biztosan megtalálta-e a díszeket. Menjünk ki és nézzük meg! Gyorsan magunkra kaptuk a ruháinkat és szaladtunk ki, vajon tojt-e a nyuszi és ha igen, akkor mekkorát? Nincsen egy macskánk sem, mégis lakik a kertünkben négy vagy öt, és ha abból indulunk ki, hogy azok mekkorákat képesek tojni, akkor nincs mitől tartanunk, a nyuszi is biztosan ki fog tenni magáért. Így is lett, ügyes volt idén is a nyuszi, teletojta a kertet. Matyinak egy nagy kosárnyi finomságot hozott, szerintem ki fog tartani Mikulásig. Még téli fagyit is tojt. Bár szó se róla, megérdemelte Matyi, mert egy hét alatt hozott haza egy osztályfőnöki és egy igazgatói dicséretet is.

Szerencsére a nyuszi és a Mikulás váltásban járnak, mindig elkerülik egymást, de így legalább kétszer is megtelik a kosarunk, boltba egész évben nem is nagyon kell csokikért mennünk. :-)

A vetemény is szépen alakul. Az utóbbi napokban sokat esett az eső, jól átázott a talaj, ami kedvezett a Matyi veteményének is. A gyomok is szépen fejlődnek, de egyelőre nem bántjuk azokat, nehogy megsérüljenek a kis növendékeink.

Jelenleg az öt elvetett magból már négy kidugta a fejét, egy-egy példány már megmutatta magát. Kint van a borsó, a karalábé, a répa és a retek, viszont a hagymából még nem láttunk egy szálat sem.

A borsó legnagyobbja most ilyen:

A karalábé idáig jutott, épp a szikleveleit bontogatja:

A répa már egy repedés mentén elhelyezkedő kisebb csomókban megjelent:

A hagyma még sehol, a sorban utolsó retek pedig ma így nézett ki, szintén a szikleveleivel bíbelődik:

Reméljük az esős-napos változatos időjárás továbbra is megmarad, és szépen tudnak majd növekedni a növénykéink. Elvégre "a tavaszi eső aranyat ér!"

Maku kertje

Az utóbbi napokban locsolgattuk a veteményt, de nem volt sok látható eredménye. Egy-két gyom már kidugta a fejét, de ettől nagyobb izgalom nem történt... Vagyis igen, a szélcsengő becsavarodott, a csavaranya teljesen feltekeredett a hegesztőpálcára, alig bírtam kibogozni. Hogy ez hogy történhetett meg? Sebaj, már meg van a fejemben a Szélcsengő 2.0 terve, hamarosan átalakítom az egészet.
Matyi viszont nincs itthon, elment Mamáékhoz. Így most én vagyok a megbízott gazda a vetemény fölött, cserébe ő vigyáz most Mamáékra. Korrekt üzlet, nemdebár?

Ha már én lettem a gazda, nekiálltam a locsolásnak. Kannák feltöltve, szépen sorban vártak. Valahogy úgy alakult, hogy mi mindig locsolás után töltjük fel a kannákat vízzel, így másnap felmelegedett, leülepedett vízzel kezdhetünk locsolni. Persze most sem voltam egyedül a veteményben ... pár napja még nyomuk sem volt (oké, erős szél is volt), most viszont egy kiéhezett szúnyogfelhő kísért utamon bármerre is jártam, így nem telt bele egy perc sem mire éreztem, hogy bizony hátba szúrtak. Nem tudtam idáig mi is hiányzott egész télen... Ez van, az ember sosem lehet elég óvatos, még akkor is hátba támadhatják és a vérét szívhatják, amikor azt hiszi, hogy teljesen egyedül van.
Szóval locsolás. Ha már társaságba keveredtem mozogtam is szépen, mint aki be van tépve és szól a fejében a ritmus. Valamiért azt gondolom ilyenkor, hogy ettől még a szúnyogok is megrettennek és nem esik bántódásom. Persze ez nem jött be, de legalább a szomszédok ha láttak, akkor elmorzsolhattak egy ördögűző imát. De látom ám, hogy ami reggel még nem létezett, az estére valósággá vált! Kibújt az első borsó! Hurráááá! Mondjuk már épp ideje is volt, mert a program hivatalos honlapján mindenki dicsekedett, hogy egy hét alatt kibújt a borsója, a mieink meg még a vakond érdeklődése ellenére is csak a 11. napon dugták ki a fejüket. Már kezdtem kicsit türelmetlen lenni.

Ez történt ma Matyi kertjében.

Szélcsengő

Ma hosszú napunk volt. Egész nap kertészkedtünk, szeles, de szép időnk volt. Ráadásul ez a bolondok napja is.
A veteményben még mindig nem sok a teendő, így a nap a levágott gallyak kikészítéséről szólt, ugyanis holnap jönnek és elviszik azokat a házak elöl. Így már reggel megkezdtük a kipakolást, ami eltartott vagy öt órát... Matyi lelkesen segített, az elpotyogtatott ágak összeszedése és kivitele az ő feladata volt. Vigyáznunk kellett egymásra, mert a tűztövis ágak nagyon szúrósak, nehogy véletlenül megsértsük egymást amikor egy-egy egész bokornyi ággal a kezünkben araszoltunk kifelé. Miután minden korábban levágott gallyat kivittünk, még körbenéztünk a kertben és gyorsan megmetszettük a vérborbolyát és a citromfát is, végül pedig a kerítésre felfutott borostyánt igazítottuk meg.

A citromfáról elég vastag ágakat vágtunk le, azok helyét szépen bekentük méhviaszos fagéllel, ami jól lezárja a vágás helyét és megakadályozza annak elfertőződését.

A citromfát és a vérborbolyát a tűztövishez hasonlóan Matyi messziről elkerüli, mindkettő komoly tüskékkel rendelkezik. A borbolya tüskéi vékonyak mint egy-egy tű, átszúrják a legvastagabb kesztyűt is. A citromfa, na az maga a veszedelem! 5-8 centiméteres tüskéi vannak, a legvékonyabb ágai is szikla szilárdan állnak, ha bármi nekik ütközik nem hajlanak el, hanem egyszerűen átszúrják azt. Az ágai ráadásul csak a legkiválóbb szerszámokkal vághatók, a hagyományos metszőollóinkat simán kifordították, az éleket elnyomták egymástól, így be kellet szereznünk olyan szerszámokat, amikkel ez a növény is alakítható. A citromfáról általában 2-3 ágat szoktunk levágni tavasszal, de tavaly is ez a pár ágacskája tette tönkre a vállalkozók darálóját, a forgó kések sem bírtak három kisebb ágával sem. A vége az lett, hogy itt, a házunk előtt kellett az ágaprítót szervizelniük... :-)
Délután háromra az utolsó ágak is kikerültek az utcára ... 25 méter hosszú és két méter magas lett a kupac, ezzel várjuk az aprítót ... lesz nagy csodálkozás, amikor majd megpillantják a kupacunkat...!

A Matyi veteményében is akadt azért egy kis teendő. A vakondunk ismét kinyomta a borsókat az ágyásból, hiába a napelemes riasztó. Mást kellett kitalálnunk. Végül is hetek óta szüntelenül és erősen fúj a szél, ami kapóra jöhet a vakond ellen is. Elővettünk négy borosüveget a szelektív kukáinkból és leástuk egyet-egyet Matyi veteményének minden sarkába. Ha elég erősen fúj a szél, akkor ezek szépen búgnak majd, az biztosan nem fog tetszeni a barátunknak.

Így most van a veteményben kétféle vakondűző is. De mi lesz kisebb szélben, amikor az üvegek nem adnak majd hangot? Erre is kitaláltunk valamit! Készítsünk szélcsengőt a vakondnak, az már a legkisebb szélben is megmozdul és remélhetőleg távozásra készteti a kis barátunkat! Egy hegesztőpálcára rákötöttünk egy csavaranyát, a kötélre pedig rögzítettünk még egy papírdarabot is, majd ezt az egészet az egyik palack fölé állítottuk.

A csavar, hála a papírdarabnak, a legkisebb szél hatására is kimozdul, majd hangos koppanással tér vissza az üveg nyakához. A vakondok az elmúlt párszázezer évben szépen csendben töltötték az idejüket, reméljük ez a lárma már nem lesz kedvükre való.

A nap végére a vetemény nem kicsit lett "túlriasztva". Egy macskariasztó, négy vakondűző palack, ebből egy szélcsengőként is működik, továbbá egy napelemes vakondriasztó. Szerencsére ezek mindegyike természetbarát, úgy tartja távol a vendégeket, hogy azoknak nem esik bántódásuk, és a veteménybe sem kellett vegyi anyagokat tennünk. Reméljük, hogy mire előbukkannak az első hajtások már elég lesz csak azokat gondoznunk, azokra figyelnünk, és nyáron már megkóstolhatjuk majd a finom terméseiket is.