2012. július 17., kedd

Uralkodnak az állapotok

Rég nem számoltunk már be Matyi kertjének állapotáról. Nos, itt az idő összegezni a dolgokat.

Tehát, a borsót és a retket már rég felszedtük, se hírük, se hamvuk! A karalábé másodvetése szépen kikelt, de már nem nőtt meg, pedig öntöztük ahogy kellett. Valószínűleg már nem volt neki megfelelő az az esetenként nagyon magas hőmérséklet, ami Júniusban érte, illetve a molytetvek folyamatos támadásai szépen lassan felemésztették a tartalékaikat. Azért egy-két leves lett belőle, mamával megfőzték Matyi zöldséglevesét is, de Matyi nyersen is kajálta, viszont ami még kint maradt, annak annyi...



A hagymaültetvény tulajdonképpen működik, de köztünk szólva rettenetesen néz ki. Mintha egész éjjen át táncoltak volna rajta. Össze-vissza dőlnek és töredezettek a levelek, de a hagymagumók úgy nagyjából jól elvannak, szemmel láthatóan épek és egészségesek. Néha felszedünk egyet-egyet reggelire, de már pucolás előtt olyan erős az aromája, hogy rögtön könnyeket csal a szemünkbe. 






A répával az a helyzet, hogy a levelek már fonnyadnak, a gyökerek meg nem erősödtek meg. Így a lustaságból eredő kísérletünk beigazolni látszik azt az évezredes gyakorlatot, hogy a répát egyelni kell. Mi erről tudtunk, de idő híján le kellett folytatnunk ezt a kísérletet, hogy lássuk, mi sem tudunk ettől jobbat. De rosszabbat azt viszont bármikor...
:-)


Aztán vannak, akik köszönik jól vannak. Itt van példának okáért a Matyi veteményébe valahogy magát becsempésző, először tököt, majd napraforgót imitáló, pont a járó közepére növő hatalmas virág. A szára kb 3 cm vastag, így a legnagyobb szélben is csak békésen és elegánsan mozog, mint aki érzi a ritmust de még nincs kedve táncolni. Vigyázunk is rá, nehogy baja essék, hiszen ez lesz télen a madarak egyik fő elesége a kertünkben.


Matyi veteményén kívül is persze zajlik az élet, a paradicsomok már pirosodnak, minden napra jut már egy-kettő, de egy héten belül dömping lesz belőlük, a paprikák már hetek óta teremnek, a cukkinik és a patisszonok is már adják a termést. A kukorica egy része még most is virágzik, más részén már 25 centis csövek vannak. Ezek legalább néha kaptak öntözést, nem úgy, mint a szabad földön nagy táblákban álló társaik, amelyek siralmasan néznek ki, pöndörödnek a leveleik a szárazságtól, alulfejlettek, de már látszik, hogy jó részük nem is fog megfelelő termést adni.
Aztán itt vannak a "Helloween" tökök, amiket játszani ültettünk. Na ezek köszönik jól vannak, fel-alá szaladgálnak a kertben, csak győzzük átlépegetni az indáikat! Remélem idén is lesz egy-két kifaragni való tökünk ezekről a tövekről.
Ja, és a kapor. Mindenhol nő, kiírtani sem lehet, de mostanáig kerülgettük azokat, hagytuk, hogy idén is eldobálják a magjaikat, hogy jövőre is legyen majd mit kerülgetnünk. :-)

Nos, így áll most Matyi kertje.

2012. június 29., péntek

Stand by me...

Sajnos mostanában sosem érünk haza este 7 előtt, nagyon elsodort minket az élet. A kertet néha megnézzük, de sokat tenni nem bírunk benne. Matyival azért felszedtük a borsóját tegnap, a retek már rég kiment, a karalábé levele csupa lyuk a sok molytetűtől (néhány fini karalábé levesen már túl vagyunk), a répában lakik a szomszéd egyik macskája, a hagymák pocakja meg szépen gömbölyödik.

Viszont ha már a kertről nem tudok most sokat írni/bemutatni hadd ajánljam az alábbi klipet mindenkinek. Nagyrabecsülésem az alkotóinak, most először érzem azt, hogy egy klippel értéket teremtettek. Gratula!

Akkor most csendesedjünk el, kapcsoljuk be a hangfalakat, állítsuk a hangerőt mérsékeltre, ennek most nem kell üvöltenie. A videót nagyítsuk fel teljes méretre (klikk a közepére majd ha indul akkor a jobb alsó sarkára) és dőljünk hátra. Mehet!



Ennyi volt. Remélem jól esett!

2012. június 13., szerda

Jó utat!

A mai napon itt hagyott minket a sünink és már sosem tér haza. Hiányozni fog. Jó volt tudni, hogy itt lakik velünk, éjszakánként ő motoszkál az avarban. Nem mindig tudtuk, hogy éppen hol a helye, de amikor igen, akkor nagyon óvtuk azt, kerültük, nehogy megzavarjuk a nyugalmát. Utoljára egy szétszerelt fűnyíró alatt szeretett lenni, korábban meg a falnak támasztott hullámpala alatt lakott, de volt, hogy a bukszusban, a fekete rigók alatt vert tábort. Feledhetetlen emlék, ahogy tavaly a kicsinyei bóklásznak a kertben, mint megannyi kis tűpárna! Pontosan ismerte a kert minden zugát, mindig tudta merre jár, hol a vacka. Évek óta nálunk tért nyugovóra az éjszakai csavargásaiból. Nem tudjuk merre járt legutóbb, hogyan sérülhetett meg a háta, amely oly sok fájdalmat okozott neki.
Ez alkalommal másfele vette az irányt, új ösvényeken motoszkál, ahol már soha senki sem bánthatja...

Matyinak nem tudtam még elmondani.

Jó utat Sünike!

2012. június 9., szombat

Reteklabirintus

Így hívta Matyi a reggelimet, amikor meglátta. Bár szerintem inkább retekszvasztika, de végül is mindegy, hívhatjuk Maku reggelijének is, finom volt. Ez az előző bejegyzésben lefotózott retekből készült némi kifli és kenőmájas hozzáadásával. A receptet majd leírom, ha nagy lesz rá az igény. :-)


De Matyi reggelije sem volt rosszabb, felszedett pár szál hagymát a veteményéből, amit finom sonkáskiflivel együtt bepuszilt.


















Sajnos történt más is a kertünkben. Fényes nappal baktatott haza a sünink, ami semmi jót nem jelent. Valami komoly balesete lehetett, mert a hátán hiányzott a tüskés bőr egy bankkártyányi területen. Lehet, hogy egy fűkaszával találkozott, vagy elütötte valami? Reméljük rendbe jön... Szorítunk érte! Reméljük idén is lesznek kicsinyei. Tavaly ilyen sünikkel és Maku kezekkel volt tele az udvar:


Jó fej volt nagyon ez a süni, miután végigszagolt a kis nedves orrával nem illetődött meg, simán nekiállt letépni rólam a pólómat a kis hegyes fogacskáival. :-)

A sünin kívül még sokan laknak a kertünkben, lassan kiírhatjuk a kapura, hogy "Matyi állatkertje", aztán szedhetjük is a belépőt a beözönlő látogatóktól. Fészkel nálunk rozsdafarkú, nagy fakopáncs, feketerigó, sarlós fecske, galamb, elvégre MME definíció szerinti Madárbarát kertet tartunk fent. Amikor megpályáztuk a madárbarát kert címet, akkor előtte egy évig kellet dokumentálni, hogy milyen madárfajok mozognak a kertünkben, és kb 30 félét számoltunk össze az erdei pintytől a vörösbegyig volt itt minden. Aztán laknak itt gyíkok, vakondok, macskák, de láttam már nálunk átmenőben nyestet is. Aztán itt a rengeteg hangya, akik úgy telepítik növényről növényre a levéltetveket, hogy "öröm" nézni. Ők is gazdálkodnak keményen, amit a tetvekkel művelnek az már kőkemény állattartás! Sajnos közben tönkremennek a növények, így a hangyák gazdálkodásának annyira nem örülünk.

2012. június 7., csütörtök

Ikrek

Pár napig erős szél fújt, ami miatt teljesen eltűntek a molytetűk. Ennek nagyon örültem, legalább azokat egyszerűen legyőztük és elég lesz csak a mindent elborító levéltetű áradattal foglalkozni. Na ez nem jött be. Elállt a szél, ami szerintem arra volt jó, hogy amíg fújt szétszórta a molytetűket a kertben, így most bármihez nyúlunk akkor egy hamufelhő szerűség rebben fel, majd száll vissza a növényekre. A retkeken, hagymákon, répán, karalábén, borsón, mindenen ott vannak. Nagy öröm...

Ma felszedett Matyi három retket (és egy karalábét), ebből kettő iker volt, egy meg egy nagy öreg. Nagy is volt, öreg is volt, anya likvidálta is mosás után. De megmaradtak az ikrek, amik hatalmasak, de zsengék. Felszedés előtt így feszítettek:


A hagymaikrek meg ilyenek voltak:


Azt hiszem, hogy hétvégén hagymát fogunk enni... :-)
Aztán találtam az újravetésből karalábéikreket is:


A borsó már nem szép, de a még fel nem szedett része finom. Lassan bokáig járunk a Matyi által eldobált borsóhüvelyekben, mert naponta legalább fél órát legeli a borsót... :-) Ma egyébként így tekergett a borsó:


Kertészkedés közben egyszer csak azt vettem észre, hogy a kert több pontján is felbukkantak fura szerkezetek. Diófa gallyakon műanyag virágcserepek (ez képzavar?) billegtek a lágy szellőben. Így festettek:



Hát kiderült, hogy Matyi kedvet kapott a veteményébe telepített barkácsriasztó arzenáltól sajátokat építeni, amelyekkel körberakta a kertet. Végül nem is tudom, hogy mi ellen védekezünk ezekkel, de pár napot biztosan kint lesznek és védik a birtokot... :-)

Miután összepakoltam a széthagyott szerszámokat a házba belépve ez a látvány fogadott. Ez az ikrekből még megmaradt példány. Fini lesz...



2012. június 3., vasárnap

Betakarítás

Az utóbbi időben nagyon el voltunk havazva, alig jutott idő a veteményre. Volt olyan nap, amikor a környékére sem tudtunk menni. De ma legalább tudtunk vele egy kicsit foglalkozni. Matyi gyomlált egy keveset, a többit pedig kikapáltuk. Aztán jött a betakarítás. Először a borsóból szedtünk, Matyi segített a leszedésben és a fejtésben is.













Aztán jött a retek. Pár napig nem voltunk itthon, ez alatt a retkek szépen megnőttek, párat fel is kellett szedni. Az egyik a sok esőtől fel is repedt. Nem baj, időben felszedtük és gyorsan el is fogyasztottuk ... vagyis Matyi megette. :-)




Aztán jött a karalábé, ami ugye nem egyszerű, a hét csapás folyamatosan sújtja. :-( Néha elfonnyad, néha a vakond porhanyósítja a talaját, néha hangyahordák masíroznak benne, aztán meg macskák tapossák le. Ez úttal ilyenekkel nem kellett számolnunk, két szép példányt fel is tudtunk szedni, de most megjelent rajta az üvegházi molytetű... Igen, nem tudtuk már mi hiányzik, hát most itt vannak a tetvek. Csőstül. Félek, hogy az újravetés növendékei sem fogják ezt túlélni...





A répát továbbra sem egyeltük ki, de most már így marad, tudományos kísérletként kezeljük az ügyet. Ennek köszönhetően a két répasor gyönyörű, tömött, selymes levelű sort alkotott. De ezt a szomszéd macskái is díjazták, így pár napot a két sor között heverészéssel töltöttek, aminek következtében a répaleveleket szépen belenyomták a frissen locsolt talajba, ami ugye nem frankó. Ezzel egy időben a hátsó szomszéd úgy döntött. hogy ideje a tűztövis sövényünk burjánzásának gátat vetni, és pár átlógó ágat levágott, majd jól visszahajított a kertünkbe (ebben megállapodtunk korábban, semmi gáz). De ez a répánknak pont jól jött, ugyanis néhány levágott tűztövis ág csodát tett, a macskák már nem találták többé vonzónak a Matyi répaágyását... :-)


A hagyma köszöni jól van. Valaki néha átharap egy-két hagymaszálat, amiket aztán a földön fonnyadozva szoktunk fellelni. De a többség jól van, szépen erősödik, már kezdem azt hinni, hogy ebből is lesz valami...


A napi retek és karalábé betakarítás eredménye így nézett ki...:


... de a gyűjteményből a két karalábé és egy retek szerencsére azonnal Matyi áldozata lett:


A napokban fel kell majd szedjük a maradék borsót, és kezelnünk kell a kertet elárasztó tetveket. Sajnos nem csak a vetemény van tele, hanem a szilvafák is, így ha akarunk idén ezekből enni, akkor egy szélcsendes napon mindenképpen permeteznünk kell majd...

2012. május 25., péntek

OFF TOPIC

Elnézést, de átmenetileg itt is megjelentetem, majd idővel talán törlöm, hogy ma kaptam egy pakkot Olaszországból. Ebben volt szobor, asztali kép Matyiról, papír, sok-sok írás és egy pici kitűző. Ezt a kitűzőt a Nemzetközi Fotóművész Szövetség (FIAP) küldte nekem azért, hogy viseljem. Nem kértem, nem is számítottam rá, de nagyon jól esett és iszonyúan büszke vagyok rá, ugyanis tudtommal ebből idáig összesen úgy 20-30 db-ot adtak ki és ez az első ilyen hazánkban!


2012. május 24., csütörtök

Borsószörny

Általában 10 perc alatt hazaérek a munkahelyemről, de ma ez másfél órába telt. Egy tréler tele autókkal fejre állt az M1/M7 kivezetőn, amitől órákra lebénult az Erzsébet hídtól Budaörsig minden. Szerencsére senki sem sérült meg.
Mikor beléptem a házba Matyi azzal fogadott, hogy bújócskázzunk a kertben! Ok, gyors átöltözés és mehetünk is! De hogy ne legyek teljesen esélytelen alul-felül felvettem a katonai terepruhámat, amitől azonnal láthatatlanná váltam amint ráléptem a gyepre... :-) Az alábbi fotó rólam készült, amint épp terepruciban pózolok a vetemény szélén:



Ugye milyen jó ez a terepruha? Hát igen, a katonák nagyon tudnak! :-) De rajtam kívül van még egy érdekesség is a fotón, nevezetesen, hogy a borsó berágott a napraforgóra és önerőből, mindenféle külső segítség vagy tiltott szer használata nélkül simán lehajrázta. Bravó, hajrá borsó!

A nap a továbbiakban a szörnyekről szólt. Az egyik szörny elment kirándulni, nyíl egyenesen célba vette az almafa gyökérzetét. Komoly cucca lehet, mert olyan alagutat épített a felszínen, amilyet még az M6-os építői sem láttak soha. Persze előtte tett pár kört a karalábéban, majd a répasoron átvágva a reteknél szétnézett picit, majd úgy döntött, hogy 5 centire a föld alatt egyszerűbb közlekedni, mint felette:


Kezdem azt gyanítani, hogy ez inkább földikutya, mint vakond. Félek ez sosem fog kiderülni. A karalábéban egyébként szépen fejlődnek a növendékek, és a bevált gyakorlatnak megfelelően rendre hullanak a nagyobbak:


És itt durvult el a helyzet. Egyszer csak elkezdett rengeni a föld. Közeledett a Borsószörny mérföldes léptekkel, minden lépte alatt megremegett a föld és méteres kráterek keletkeztek. A léptei egyre csak közelebb döngtek, majd elállt a rengés, csend telepedett a tájra, megállt Minden Borsók Réme (MBR):


Mintha tudta volna hova tart, úgy cövekelt le a borsóban. Hirtelen lehajolt és leszakított egy jól fejlett borsó hüvelyt:


Félelmetes, ugye? Majd így szólt:

- Maku, tudtad, hogy hogyan kell kinyitni a borsót?
- Na, hogyan?
- Meg kell harapni középen, ettől szétnyílik és könnyű megenni a borsószemeket.
- Hát ezt nem tudtam, de klassz!


- Na már megint esik az eső, Maku, hozol nekem egy sapkát?
- Ok.
- Addig én eszem tovább a borsót. De majd bent mondd meg anyának, hogy borsót eszem.
- Ok! (?)
Matyi megkapta a kalapot, de egy perc múlva jött egy zivatar, amely sapkástul bekergetett minket a házba. Matyi ma már nem csak retket, de borsót is evett közvetlenül a veteményből, csak úgy magában! Egészségedre Matyi!

2012. május 22., kedd

Egy esős nap

Ma egész nap szakadt az eső. Ideje volt már, nagyon száraz ez a tavasz. Még este is óriási cseppekben esett, jól le is nyomta a veteményt. Ilyenkor minden csurom vizes, meg sem lehet közelíteni a veteményt, különben azonnal óriási sárcipő alakulna ki a kerti cipő körül. A földet is simára verte az eső, a tegnapi kapálásnak már nyoma sincs.

Ilyenkor szoktuk összeszedni a csigákat is, amelyekből nagyságrendekkel kevesebb lett a múltkori alapos gyűjtögetés után.



Matyi veteménye az egész napos eső hatására jól nézett ki. Most kb két naponta tudunk egy szép retket leszedni. Kár, hogy ennyire nem kelt ki a többi mag, mert gyönyörű retkek fejlődtek a végül megmaradt magokból. A mai retek akkora lett, mint Matyi ökle. Nem vagyok egy lassú fotós, de Matyi három másodperc után már panaszkodott, hogy igyekezzek, mert nem bírja tovább kitartani a retket... :-)





A karalábét újabb csapás érte, a pár napja lefotózott, egyetlen értékelhető példány mellé sáncot épített a vakondunk. A nővényen még nem látszik semmi sem, remélem túléli a turkálást.


A többi, első körös karalábé szépen fekszik, lapul a földön. Szerencsére a kis növendékek még jól néznek ki, így elvileg az idény végére a nagy számok törvénye alapján talán majd meg is kóstolhatunk egyet.


A répasövény köszöni jól van, ma épp ilyen volt. Az eredetileg töknek indult napraforgó már egyértelműen lehagyta az összes többi növényt. Idén nagyon sok a tetű, erről a napraforgó növendékről is le kellett már irtanunk egy kolóniát.





2012. május 19., szombat

2012 Május 19.

No, az van, hogy nagyon sűrű hetünk volt. A kertben is, de amúgy is, ezért kicsit lemaradtunk a naplóval.
Ami a kertet illeti volt vihar, eső, meleg, hangyainvázió, vakond, csigák, cicák, kiscsibék a szomszédból és egyéb föld alatti teremtmények. Ezek egyszerre, összehangoltan támadják a Matyi veteményét, így a napi gazoláson túl van még tennivaló bőven.

Ráadásul pár hete elromlott a fűnyírónk, azóta kasza és sarló a módi, nem is akarunk új motoros fűnyírót. A legutóbbi nagyberuházás volt, 2-3x annyit költöttünk egy szem ipari fűnyíróra azzal az elhatározással, hogy a következő két évtizedben nem szeretnénk további fűnyírót venni, ehhez képest másfél év kellett a teljes tönkremenetelig... Ha félévente vettünk volna egy gagyi fűnyírót is előrébb lettem volna mind anyagilag, mind funkcióban. De hogy hogy kerül ez ide ... 16-os karikát kérem ide képzelni ... tehát a fűnyírónk betegsége kihatott a kert faunájára is, ugyanis a fűnyíró a kerti csigák csúcsragadozója ... szelekció nem lévén a csigák kövérre hízták magukat, már-már a kerítésünk a négy égtáj irányába kidől miattuk. És ez látszik a veteményen is. Egyrészt a csigagalerik összehangolt támadásai nyomán kevés sziklevél marad ép, másrészt a most már háromszoros vakondriasztó-túlerő ellenére is előkerült megint a kis földlakó barátunk, lévén, hogy nálunk méterenként öt kövér csiga vacsora várja, így a sztereó riasztó sem hatja meg, továbbra is Matyi veteményét találja álmai otthonának.

Aztán itt vannak a hangyák. Két bolyt számoltam össze csak Matyi veteményében, és mivel minden karalábé tövön ott lógnak, őket tartom a karalábéink siralmas állapotáért felelősnek. Gyakorlatilag minden másnap elvesztünk egy karalábé növendéket, és tekintve az áprilisi fagynak köszönhető nagyon gyér hozamot valószínűleg nem lesz ehető karalábénk. Mindenesetre van egy példány, ami elkezdett gumót növeszteni és ami még állja a támadásokat, amely ma így nézett ki:


Szép igaz? Sajnos a többi fonnyadtan hever körülötte, mert alulról (és felülről?) valaki garázdálkodik...

A retkek szépen fejlődnek, szerencsére egyelőre a legnagyobb csúcsragadozójuk Matyi, aki nagyon élvezi a retkek felszedését és azonnali elfogyasztását, így a kapálás és locsoláson túl leginkább őt kell visszafognunk a másnapi nagyobb lakoma ígéretével. A mai díszpéldányunk így feszített:


A répa felülről jól néz ki, bár elég nehéz az apró szulákot kibogarászni közüle ... ugyanis a két sor répa mára szép sövényt, promenádot alkotott, lassan sövény-nyíró kell hozzájuk. Vagy esetleg az elmaradt egyelést kellene pótolni...? Talán lesz időnk rá. Bár a hangyák is nagyon lelkesen látogatják a répáinkat, remélem van a föld alatt is a gyökerekből valami.

Mi van még? Nos, a hagyma lassan kezd több lenni egy fűszál-sornál. Lassan-lassan erősödnek a szálak, bár az egyik sor mintha sosem lett volna elvetve, annyira ritkás. Ma ilyen volt a sorfal:


Végül itt a borsó. A termés nagy része még virág formában ígér bő termést, de van már pár korai hüvelyünk is. Íme:


A veteményünk többi része nagyjából rendben van: szépen fejlődnek a kukoricák, amelyek 10-15 cm magasak, bár elég foghíjasan keltek ki. Az itt-ott kibukkant napraforgókra vigyázunk, azok is szépen nőnek, Matyi veteményében található példány kb 25 centis, a többi meg olyan 15 centis. A paradicsomok és paprikák gyökeret vertek, túl vannak a palántázás megpróbáltatásain, bár már nem mutatják a megvételkori tuningolt formájukat. A patisszonok és cukkinik viszont nem örültek a héten előfordult igen erős szélnek, amely több levelet is letört. Remélem lesz néhány tő, amely megered és ad majd termést.

2012. május 11., péntek

Retekszüret

- képriport - 









- Maku, ez csípős!
- Látod, ez mennyire más, mint amit a boltokban szoktunk vásárolni?
- Igen. Ez egészségesebb, ugye?
- Igen, persze!
Anya és én is kaptunk egy-egy szeletet, a többit Matyi szépen betermelte. Innen tudom, hogy még langyos volt a meleg földből kihúzott retek amikor elfogyasztottuk. Páratlan élmény és ízek!

Ügyes vagy Matyi!