Reteklabirintus

Így hívta Matyi a reggelimet, amikor meglátta. Bár szerintem inkább retekszvasztika, de végül is mindegy, hívhatjuk Maku reggelijének is, finom volt. Ez az előző bejegyzésben lefotózott retekből készült némi kifli és kenőmájas hozzáadásával. A receptet majd leírom, ha nagy lesz rá az igény. :-)

De Matyi reggelije sem volt rosszabb, felszedett pár szál hagymát a veteményéből, amit finom sonkáskiflivel együtt bepuszilt.

Sajnos történt más is a kertünkben. Fényes nappal baktatott haza a sünink, ami semmi jót nem jelent. Valami komoly balesete lehetett, mert a hátán hiányzott a tüskés bőr egy bankkártyányi területen. Lehet, hogy egy fűkaszával találkozott, vagy elütötte valami? Reméljük rendbe jön... Szorítunk érte! Reméljük idén is lesznek kicsinyei. Tavaly ilyen sünikkel és Maku kezekkel volt tele az udvar:

Jó fej volt nagyon ez a süni, miután végigszagolt a kis nedves orrával nem illetődött meg, simán nekiállt letépni rólam a pólómat a kis hegyes fogacskáival. :-)

A sünin kívül még sokan laknak a kertünkben, lassan kiírhatjuk a kapura, hogy "Matyi állatkertje", aztán szedhetjük is a belépőt a beözönlő látogatóktól. Fészkel nálunk rozsdafarkú, nagy fakopáncs, feketerigó, sarlós fecske, galamb, elvégre MME definíció szerinti Madárbarát kertet tartunk fent. Amikor megpályáztuk a madárbarát kert címet, akkor előtte egy évig kellet dokumentálni, hogy milyen madárfajok mozognak a kertünkben, és kb 30 félét számoltunk össze az erdei pintytől a vörösbegyig volt itt minden. Aztán laknak itt gyíkok, vakondok, macskák, de láttam már nálunk átmenőben nyestet is. Aztán itt a rengeteg hangya, akik úgy telepítik növényről növényre a levéltetveket, hogy "öröm" nézni. Ők is gazdálkodnak keményen, amit a tetvekkel művelnek az már kőkemény állattartás! Sajnos közben tönkremennek a növények, így a hangyák gazdálkodásának annyira nem örülünk.