Vetés

Végre eljött a nap, március 24-e. Ma kaptuk meg egy kis egységdobozban a magokat: borsót, karalábét, sárgarépát, vöröshagymát és retket. Köszönjük! Melléjük volt még csomagolva egy termesztési segédlet is, ami arról tájékoztatott, hogy mit, mikor, hogyan, stb.
A hét elején felásott területet elő kellett készítenünk a vetéshez. Gereblyét elő, indulhatott a rögök vég nélkül tartó aprítása! Matyi az elején sehogy sem talált fogást a gereblyén, de pár perc múlva már úgy fogta, mint a nagyok.

Gereblyézés közben áttanulmányoztuk a hölgymál és a tarackbúza gyökérszerkezetét, melyik hogyan épül föl, hogyan terjeszkednek. Ki is szedegettük a földből amit csak találtunk, hogy később kevesebb gond legyen a bent maradt gyomokkal. Közben találtunk három pajort is, őket sem hagytuk a veteményben. A giliszták természetesen maradhattak, azokat szeretjük ha velünk együtt dolgoznak a veteményben.

A végére a kosarunk már egészen megtelt a gyomokkal. Amikor már nem találtunk további gyökereket elkezdtük a területet elegyengetni, sehol se legyenek gödrök vagy kiemelkedések, legyen minden szép sima, úgy könnyebb lesz a vetés és a későbbi gondozás, öntözés. Közben megbeszéltük, hogy a sorokat hogyan alakítsuk ki, melyik magokat vessük el elsőként. A borsóra esett a választásunk, mivel annak vetésében Matyinak már több éves tapasztalata van.
Azzal kezdtük, hogy kitűztük a sorok elejét és a végét. Ehhez szintén a korábbi metszésekből származó vesszőket használtuk, szerencsére van belőlük bőven. Ekkor kellett kialakítanunk a sorok közötti átjárót is. Egy nagy bottal alakítottuk ki azt a kis árkot, amelybe a magokat kellett vetni.
A borsó magjait vetés előtt beáztattuk egy kis tálkában, hadd vegyenek fel egy kis nedvességet mielőtt a földbe kerülnek. A magok meglepetésünkre szép pirosak voltak, ami a csávázásnak volt köszönhető.

Amíg a magok áztak, még egyszer átnéztük a segédletet, hogy biztosan mindent jól csináljunk, megfelelő távolságra kerüljenek a magok egymástól. Ekkor cseréltük ki a macskariasztó elemeit is.

Majd következett a vetés. A magokat Matyi szépen behelyezte a korábban kialakított kis árokba, egyiket a másik után, egyenlő távolságra egymástól. Ha valamelyik túl közel vagy éppenséggel túl távol került a társaitól, akkor azt szépen visszahelyezte a sorba, majd végül a magokat óvatosan betemette.

Miután a borsóval végeztünk a karalábé magoknak alakítottuk ki a sorait, árkait. Ezek a magok olyan aprók voltak, hogy nagyon kellett vigyáznunk, hogy el ne ejtsük azokat vetés közben.

A végére megint leszállt az este, még annyira maradt időnk, hogy megkerestük azokat a kis táblácskákat, amikre majd felírjuk az elvetett magok nevét és amiket majd kitűzünk a sorok elejére, és összepakoljuk a széthordott szerszámokat. Matyi még gyorsan megöntözte a borsót és dolgunk végeztével siettünk be, hogy még az esti mese előtt meg tudjunk vacsorázni.

Klassz volt a kertészkedés, sokat beszélgettünk, tanultunk közben és a végére megint jól elfáradtunk.