Mókusfészek

Mikor ma hazaértem Matyi már kint volt a kertben és alkotott. Guggolt a fűben, egyik kezében egy szegélyvágó olló, másikban egy marék fű. Ez biztosan valami fontos dolog lesz!
A levágott füvet időnként elvitte egy cserépalátétbe, szépen nőtt a kis kupac. Gyűjtött mellé az ősszel lepotyogott diókból is párat, majd kibányászta a madáretetőből a tavalyi napraforgó tányérunkat és azt is oda készítette. Elvégre tavasz van, a madárkáknak már nincs arra szükségük, ideje azt máshol hasznosítani!

- Képzeld Maku, mókusfészket készítek!
- Hűha, nagyon jól néz ki!
- Van egy kis gond. Nagyon fúj a szél, folyton felborítja. Szerinted hova tegyem?
- Nézd, ott a tuja tövében szerintem pont jó lesz! Úgyis van ott már egy kerámia mókus...
- Úúú, az tök jó hely lesz! Majd a mókusok biztosan azt hiszik, hogy ez a mókus is igazi, így majd hamarabb idemerészkednek!
- És miért nem teszel bele még tobozokat is?
- A tujáról?
- Áá, azok picik. Nézd, itt van pár, amit tavaly gyűjtöttünk, ezeknek biztos örülnek majd a mókusok!

Közben elindultam hátra, hogy folytatom a sövény nyírását, Matyi meg nekilátott a nárciszok és jácintok köré kerítést építeni, még nem volt kedve a veteményhez. Hegesztőkesztyű bal kézre, munkáskesztyű a jobbra, metszőolló, ágvágó, védőszemüveg, védősapka, védőköpeny, dupla gatya, munkásbakancs. Hát igen, a tűztövis nem kispályás, és még így is néha átszúrja a védelmem. Én akartam, szavam sem lehet...
Amint levágtam az első ágacskát, Matyi megjelent:
- Maku, locsolunk?
- Hát persze!
Ágvágó le, hegesztőkesztyű le, munkáskesztyű le, védőszemüveg le. Irány a locsolókannák sora!
Matyi lelkesen kezdte locsolgatni az ágyást, hadd fejlődjenek szépen a magocskák!

Jól haladtunk, a vetemény után Matyi újra végiglocsolta az egész kertet. Egyedül a nádnak nem adott, mert azt már elég magasnak találta. A munka végeztével át is ázott a ruhája, így mehettünk be átöltözni, Matyi már ki sem jött újra. Inkább berakatta az "Alvin és a mókusok" című klasszikust, felült a radiátor tetejére és onnan rötyögött a poénokon.
Én még kimentem kicsit a sövényemhez, de akkora szél fújt, hogy a levágott ágakból épített kupacok fel-alá vándoroltak a kertben, így néha engem is jól megtaláltak... Végül meguntam én is és csatlakoztam Matyihoz, együtt folytattuk a filmnézést remélve azt, hogy közben a tuja alatt a mókusok is értékelték Matyi számukra készített alkotását.