A Kisvakond kertje

Az elmúlt két éjszaka esett az eső, így sok teendőnk nem akadt a veteménnyel. A szél lankadatlanul fúj, hozza-viszi a szemetesekből elszabadult tárgyakat. Ma kaptunk így egy óriási kartonlapot, és számos zacskót, szatyrot is. Olyan érzésem van, hogy ezek mind nálunk keresnek menedéket, a szomszédoknál valahogy sosem látok ennyi szélfútta dolgot.
De nem csak a szemetet viszi a szél, ma ismét óriási porvihar volt a faluban. A környező földeket hamar kiszárítja a szüntelen szélfúvás, aztán felkavarja a felső porréteget és viszi ameddig a szem ellát. Ma alig lehetett pár száz méterre ellátni a faluban, a portól az ég is barnás színűvé változott. Elég volt pár percre kimenni ahhoz, hogy tele menjen a szemünk-szánk a sok porral, apró szemcsével.

A látszólagos tétlenség ellenére a veteményünkben azért zajlik az élet. A borsó biztosan kicsírázott! De miért áll fölfelé a gyökere? Valami nincs itt rendben!

Természetesen nálunk sem mennek fordítva a dolgok, ennek is meg van a maga oka. Történt ugyanis, hogy vendéget kaptunk, aki jó szokása szerint neki is látott a veteményünk gondozásának. Elég türelmetlen lehet, mert nem bírta kivárni, hogy előbújjanak a kis növénykék, inkább elébe ment a dolgoknak és megnézte hogyan fejlődnek a magok a föld alatt...Könnyű dolga volt, szépen felástuk egy hete a veteményt, jó puha a föld, ráadásul a giliszták is teszik a dolgukat, ők is már a veteményünkön dolgoznak, bár minden bizonnyal ők sem örülnek annyira az új jövevénynek.

Bizony, beköltözött hozzánk a Kisvakond! Egyenesen Matyi veteményébe! Ennek mi most annyira nem örülünk, mert a magocskákat a felszínre nyomta, azok gyökerei pedig az erős szélben hamar kiszáradtak, sajnos ennyivel kevesebb borsónk lesz. Kisvakond, várhattál volna még pár hetet, hogy megerősödjenek a növénykéink! Mi lesz most így velük?
A magokat megpróbáltuk óvatosan visszaforgatni a földbe, nehogy letörjenek a zsenge csírák. A túrásokat kicsit lejjebb lapítottuk és végül kerestünk a kertben egy olyan vakondriasztót, ami még valamennyire működik és leszúrtuk azt a borsók melletti kis átjáró földjébe.

Reméljük a Kisvakond megérti, hogy most egy kicsit jobb lenne máshol kertészkednie, ezt a veteményt most Matyi szeretné (felülről) gondozni.

Mókusfészek

Mikor ma hazaértem Matyi már kint volt a kertben és alkotott. Guggolt a fűben, egyik kezében egy szegélyvágó olló, másikban egy marék fű. Ez biztosan valami fontos dolog lesz!
A levágott füvet időnként elvitte egy cserépalátétbe, szépen nőtt a kis kupac. Gyűjtött mellé az ősszel lepotyogott diókból is párat, majd kibányászta a madáretetőből a tavalyi napraforgó tányérunkat és azt is oda készítette. Elvégre tavasz van, a madárkáknak már nincs arra szükségük, ideje azt máshol hasznosítani!

- Képzeld Maku, mókusfészket készítek!
- Hűha, nagyon jól néz ki!
- Van egy kis gond. Nagyon fúj a szél, folyton felborítja. Szerinted hova tegyem?
- Nézd, ott a tuja tövében szerintem pont jó lesz! Úgyis van ott már egy kerámia mókus...
- Úúú, az tök jó hely lesz! Majd a mókusok biztosan azt hiszik, hogy ez a mókus is igazi, így majd hamarabb idemerészkednek!
- És miért nem teszel bele még tobozokat is?
- A tujáról?
- Áá, azok picik. Nézd, itt van pár, amit tavaly gyűjtöttünk, ezeknek biztos örülnek majd a mókusok!

Közben elindultam hátra, hogy folytatom a sövény nyírását, Matyi meg nekilátott a nárciszok és jácintok köré kerítést építeni, még nem volt kedve a veteményhez. Hegesztőkesztyű bal kézre, munkáskesztyű a jobbra, metszőolló, ágvágó, védőszemüveg, védősapka, védőköpeny, dupla gatya, munkásbakancs. Hát igen, a tűztövis nem kispályás, és még így is néha átszúrja a védelmem. Én akartam, szavam sem lehet...
Amint levágtam az első ágacskát, Matyi megjelent:
- Maku, locsolunk?
- Hát persze!
Ágvágó le, hegesztőkesztyű le, munkáskesztyű le, védőszemüveg le. Irány a locsolókannák sora!
Matyi lelkesen kezdte locsolgatni az ágyást, hadd fejlődjenek szépen a magocskák!

Jól haladtunk, a vetemény után Matyi újra végiglocsolta az egész kertet. Egyedül a nádnak nem adott, mert azt már elég magasnak találta. A munka végeztével át is ázott a ruhája, így mehettünk be átöltözni, Matyi már ki sem jött újra. Inkább berakatta az "Alvin és a mókusok" című klasszikust, felült a radiátor tetejére és onnan rötyögött a poénokon.
Én még kimentem kicsit a sövényemhez, de akkora szél fújt, hogy a levágott ágakból épített kupacok fel-alá vándoroltak a kertben, így néha engem is jól megtaláltak... Végül meguntam én is és csatlakoztam Matyihoz, együtt folytattuk a filmnézést remélve azt, hogy közben a tuja alatt a mókusok is értékelték Matyi számukra készített alkotását.

Maku piszkafája

Tegnap hosszú napunk volt, nem értünk rá közösen kertészkedni. Ma reggel viszont megbeszéltük, hogy befejezzük a vetést, a hagyma és a retek magok is földbe kerülnek.
Mikor haza értem Matyi már kint volt a kertben, pakolgatta a virágcserepeket.
- Szia Maku!
- Szia, hogy vagy?
- Jól.
- Mindjárt jövök, átöltözöm és elvetjük a magokat, ok?
- Maku, nem baj ha ma nem vetjük el azokat?
- Nincs kedved? Nem baj, akkor majd máskor. Képzeld, ma beírt Jami papa egy üzenetet a honlapodra. Megdícsért, hogy mennyire ügyesen kertészkedsz. Na jó, most megyek átöltözni, de akkor nem sietek ki, beszélek anyával és húsz perc múlva jövök, ok?
- Maku, inkább gyere gyorsan és mégis vessük el a magokat!
- Ok, sietek. :-)
- Jó, addig odaviszem a szerszámokat, te hozd ki a magokat!

Mire kiértem, Matyi már messziről kiabálta, hogy talált egy klassz karót, az legyen az egyik sor elején! Ok, akkor majd egy új piszkafát kell szereznem... Mire ezt végiggondoltam Matyi már lerakta a sorok elejére a hagymák tábláját és nyakát behúzva konstatálta, hogy az új elemek szuperül működnek a macskariasztóban...

Macskariasztó ki, Matyi pedig a piszkafámat nagy lendülettel kezdte a leendő sor elejére leszúrni.

A hét végén lombtalanítás lesz a faluban, ami nekem is rengeteg munkát ad. A kertünk végében található egy tűztövis sövény, annak idején védősövénynek lett ültetve. Azóta szépen megnőtt. Ráadásul nem is volt időm minden évben a teljes hosszban (kb 30 méter) lenyírni, így mostanra valóban áthatolhatatlan és megközelíthetetlen akadályt képzett a kert végében. A lombtalanítás határidejét szem előtt tartva iparkodtam a sövényt gatyába rázni, aminek köszönhetően a kert minden részén óriási kupacok keletkeztek a levágott gallyakból. Szerintem az önkormi idén rendez utóljára ilyen lombtalanítási akciót, amelynek keretében elviszik a gallyakat, mert ha kirakom az összes tűztövis ágat, akkor jövőre már nem lesz olyan vállalkozó, aki elvállalja a falut... :-) Tavaly is a mi ágainktól szorult meg az ágdarálójuk ...
Ezek a tűztövis hegyek Matyi veteményesét is körülveszik pillanatnyilag,. ami néha az alábbihoz hasonló fennakadásokat eredményezett a munkában.

A szúrós ágakat megigazítottuk, majd következett a munka, most is haladtunk szép sorjában, ahogy a korábbi napokon is. Sorhúzás, vetés betemetés.

A hagymával kezdtünk, mert a segédlet szerint a répa mellé ültetve elűzik egymás kártevőit. Szuper! Ha csak ennyin múlik az, hogy egészséges zöldségeink legyenek, akkor így lesz!


A kis tasak kinyitásakor rácsodálkoztunk a magokra, mint megannyi apró széndarab, úgy néztek ki! Matyi kicsit elgondolkodott azon, hogy ilyen fekete magokból vajon milyen színű növények lesznek? Már annak is örülhetünk majd, ha nem szén fog belőlük kinőni... :-)



Természetesen most is fújt a szél, könnyen belekapott a kis magokba, így vigyáznunk kellett, hogy elég alacsonyan engedjük el azokat. A magok lehelyezését követően azonnal betakartuk az ágyásokat.

Matyi ekkor már azonnal meg akarta öntözni a magokat, hogy minél előbb fejlődésnek induljanak, de megbeszéltük, hogy jobb lenne inkább a retekmagok elvetését követően locsolni, nehogy összesarazzuk magunkat vetés közben. Matyi megnézte a segédletet, hogy milyen sor- és tőtávolság javasolt a reteknek, és folytatódott is a vetés.

A retek magjai sokkal könnyebben kezelhetőek voltak és szebbek, színesebbek is voltak, mint a hagymáéi. Ezeket elszórás után is láttuk, így kevésbé kellett figyelni, hogy az előző magot pontosan hová is raktuk le.



A vetés gyorsan ment, nem vacakoltunk annyit a pontos távolságokkal, mint korábban. Matyi a végére már alig várta, hogy betemethesse az ágyásokat ... és kezdhessen locsolni. Ennek megfelelően Matyi már nem is ért rá folyton arrébb menni a temetés közben, inkább elfeküdt a vetemény mentén, úgy húzta rá a földet a magokra.

És végre eljött a locsolás ideje. Matyi nagy lelkesedéssel vetette bele magát és jó alaposan megöntözte az egész veteményét ...

de ha már lendületbe jött, folytatta a locsolást a magy veteményben is ...

majd így tovább, az össze színes és színtelen virágot, bokrot és fát megöntözött, amíg csak volt vizünk. Ekkor az órára pillantva rádöbbentünk, hogy már csak húsz percünk van az esti meséig, és addig még vacsizni is kell. Gyorsan összepakoltunk mindent, és szaladtunk be, le ne késsük a következő programot.

Matyi nagyon ügyes volt, végig szépen tette a dolgát, már nem kellett neki annyit magyarázni, hogy mit hogyan. Remélem hamar kibújnak az első csírák, addig pedig marad a szorgalmas locsolgatás.

Répa

2012 március 25, vasárnap. Ma Matyi nem volt formában, lehet, hogy beteg lesz? Kicsit lógtak a szemei, és szokásával ellentétben nem ugrálta végig a délelőttöt. Fájt a feje, a hasa sem volt százas. Ennek ellenére volt kedve kimenni a veteményesébe és folytatni a megkezdett munkát. Még három növény magjait kell elvetnünk, a répát, a hagymát és a retket. A répával kezdtünk. Szerencsénkre a talaj már elő volt készítve, így egyből a sorok kijelölésének fogtunk neki.

A kijelölés gyorsan ment, a korábbiaknak megfelelően ez alkalommal is 25 cm-re kellett a sorokat egymástól kijelölni. Gyorsan kialakítottuk a sorok után a kis közlekedő utat és kezdődhetett is a vetési árkok meghúzása.

A kis tasakban rengeteg apró mag volt. A répa magjai még a karalábé magjainál is kisebbek, azokat egyesével kihelyezni már nem is lehet. Ezért a régi trükkhöz folyamodtunk... Először is kerestünk egy kicsi üveget és abba beleszórtuk a tasak teljes tartalmát.

Ezt követően elsétáltunk Matyi homokozójához és egy kis homokot szórtunk a magokra...

A homokkal jól elkevertük a magokat, mint annak idején, amikor ovi homokozójában főzőcskéztünk. A veteményeshez visszatérve a homok-répamag keverékből két újjal mindig vettünk egy-egy csipetnyit és azt szórtuk az árkokba. Nagy szél volt napközben, ezért a földhöz egészen közel kellett a magokat elengedni, nehogy elfújja azokat a szél.

Jó volt ez a módszer, gyorsan végeztünk a magok kiszórásával. Az árkokat gondosan betemettük, majd kitűztük a sorok elejére a tavalyi évben már egyszer használt táblácskát.

Matyi ekkorra elfáradt, nem is érezte jól magát, ezért mára be is fejeztük a vetemény gondozását. A házban pihenésként még megnézte ezredszer is a Verdákat, amely végén mintha kicserélték volna, újra a régi volt.

Vetés

Végre eljött a nap, március 24-e. Ma kaptuk meg egy kis egységdobozban a magokat: borsót, karalábét, sárgarépát, vöröshagymát és retket. Köszönjük! Melléjük volt még csomagolva egy termesztési segédlet is, ami arról tájékoztatott, hogy mit, mikor, hogyan, stb.
A hét elején felásott területet elő kellett készítenünk a vetéshez. Gereblyét elő, indulhatott a rögök vég nélkül tartó aprítása! Matyi az elején sehogy sem talált fogást a gereblyén, de pár perc múlva már úgy fogta, mint a nagyok.

Gereblyézés közben áttanulmányoztuk a hölgymál és a tarackbúza gyökérszerkezetét, melyik hogyan épül föl, hogyan terjeszkednek. Ki is szedegettük a földből amit csak találtunk, hogy később kevesebb gond legyen a bent maradt gyomokkal. Közben találtunk három pajort is, őket sem hagytuk a veteményben. A giliszták természetesen maradhattak, azokat szeretjük ha velünk együtt dolgoznak a veteményben.

A végére a kosarunk már egészen megtelt a gyomokkal. Amikor már nem találtunk további gyökereket elkezdtük a területet elegyengetni, sehol se legyenek gödrök vagy kiemelkedések, legyen minden szép sima, úgy könnyebb lesz a vetés és a későbbi gondozás, öntözés. Közben megbeszéltük, hogy a sorokat hogyan alakítsuk ki, melyik magokat vessük el elsőként. A borsóra esett a választásunk, mivel annak vetésében Matyinak már több éves tapasztalata van.
Azzal kezdtük, hogy kitűztük a sorok elejét és a végét. Ehhez szintén a korábbi metszésekből származó vesszőket használtuk, szerencsére van belőlük bőven. Ekkor kellett kialakítanunk a sorok közötti átjárót is. Egy nagy bottal alakítottuk ki azt a kis árkot, amelybe a magokat kellett vetni.
A borsó magjait vetés előtt beáztattuk egy kis tálkában, hadd vegyenek fel egy kis nedvességet mielőtt a földbe kerülnek. A magok meglepetésünkre szép pirosak voltak, ami a csávázásnak volt köszönhető.

Amíg a magok áztak, még egyszer átnéztük a segédletet, hogy biztosan mindent jól csináljunk, megfelelő távolságra kerüljenek a magok egymástól. Ekkor cseréltük ki a macskariasztó elemeit is.

Majd következett a vetés. A magokat Matyi szépen behelyezte a korábban kialakított kis árokba, egyiket a másik után, egyenlő távolságra egymástól. Ha valamelyik túl közel vagy éppenséggel túl távol került a társaitól, akkor azt szépen visszahelyezte a sorba, majd végül a magokat óvatosan betemette.

Miután a borsóval végeztünk a karalábé magoknak alakítottuk ki a sorait, árkait. Ezek a magok olyan aprók voltak, hogy nagyon kellett vigyáznunk, hogy el ne ejtsük azokat vetés közben.

A végére megint leszállt az este, még annyira maradt időnk, hogy megkerestük azokat a kis táblácskákat, amikre majd felírjuk az elvetett magok nevét és amiket majd kitűzünk a sorok elejére, és összepakoljuk a széthordott szerszámokat. Matyi még gyorsan megöntözte a borsót és dolgunk végeztével siettünk be, hogy még az esti mese előtt meg tudjunk vacsorázni.

Klassz volt a kertészkedés, sokat beszélgettünk, tanultunk közben és a végére megint jól elfáradtunk.

Másnap

Matyi már este nagyon be volt sózva, hogy lehet neki egy önálló kis veteményese, ami csak az övé, amit kedve szerint gondozhat, így izgatottan aludt el és természetesen reggel ezzel is ébredt, talán még álmodott is róla. Amint kinyílt a szeme már az ágyban tervezgette a teendőket. Ahogy beért a suliba első dolga volt feliratkozni Kati néninél a magokra. Hárman jelentkeztek egyszerre, Bogi és Levi is benevezett az akcióba.

A suli után hazafelé is ez volt a téma, megbeszéltük, hogy kijelöljük a területét és ha lesz még idő, akkor elkezdjük előkészíteni a terepet a magoknak. Nem volt esélyünk rávenni őt a házi feladat elkészítésére, épp elég volt meggyőzni arról, hogy át kell öltözzön a kerti munkához.

A kert hátsó részében találtunk a kis veteménynek helyet, kijelöltünk egy kb 15 négyzetméteres területet. Ez a rész komoly kihívásokat tartogat még a kis kertészünk számára, ugyanis épp itt a tarack és a hölgymál öldöklő küzdelmet folytat (a hölgymál áll nyerésre), ráadásul egy korábbi tűzhely hamuja is még eltakarításra várt.

A munkát a tűzhely eltakarításával kezdtük. Odahúztuk a kukát és ezzel megkezdődött a nagy projekt. Matyi hozta a kis lapátját és nagy lelkesedéssel kezdett neki a takarításnak, csak úgy porzott a sok hamu!

A munka a terület kijelölésével folytatódott. Ehhez a két hete lemetszett körte vesszők pont alkalmasak voltak, csak ki kellett hegyezni a végüket. A négy sarokra leszúrtuk a négy vesszőt, és a megfelelő láthatóságért még egy-egy rongydarabot is kötöttünk rájuk. Már sötétedett, mikor elkezdtük Matyi kertjének felásását.

A munka végeztével még beüzemeltünk egy mozgásérzékelős macskariasztót, hogy a frissen felásott területtől távol tartsuk a macsekokat, különös tekintettel azok nem veteménybe illő nyomaira.
A szerszámok elpakolása már korom sötétben történt. Jól elfáradtunk, ez alkalommal Matyit nem kellett az asztal körül kergetni, hogy vacsorázzon már, jóízűen falatozott és mesélte anyának a nagy munka részleteit.

A kezdet

Minden az alábbi emaillel kezdődött...

Hát ez kihagyhatatlan!! Nagyon jó ötlet!
Matyival mindent megbeszéltünk, így másnap reggel első dolga volt jelentkezni Kati néninél a programra.