Stand by me...

Sajnos mostanában sosem érünk haza este 7 előtt, nagyon elsodort minket az élet. A kertet néha megnézzük, de sokat tenni nem bírunk benne. Matyival azért felszedtük a borsóját tegnap, a retek már rég kiment, a karalábé levele csupa lyuk a sok molytetűtől (néhány fini karalábé levesen már túl vagyunk), a répában lakik a szomszéd egyik macskája, a hagymák pocakja meg szépen gömbölyödik.

Viszont ha már a kertről nem tudok most sokat írni/bemutatni hadd ajánljam az alábbi klipet mindenkinek. Nagyrabecsülésem az alkotóinak, most először érzem azt, hogy egy klippel értéket teremtettek. Gratula!

Akkor most csendesedjünk el, kapcsoljuk be a hangfalakat, állítsuk a hangerőt mérsékeltre, ennek most nem kell üvöltenie. A videót nagyítsuk fel teljes méretre (klikk a közepére majd ha indul akkor a jobb alsó sarkára) és dőljünk hátra. Mehet!



Ennyi volt. Remélem jól esett!

Jó utat!

A mai napon itt hagyott minket a sünink és már sosem tér haza. Hiányozni fog. Jó volt tudni, hogy itt lakik velünk, éjszakánként ő motoszkál az avarban. Nem mindig tudtuk, hogy éppen hol a helye, de amikor igen, akkor nagyon óvtuk azt, kerültük, nehogy megzavarjuk a nyugalmát. Utoljára egy szétszerelt fűnyíró alatt szeretett lenni, korábban meg a falnak támasztott hullámpala alatt lakott, de volt, hogy a bukszusban, a fekete rigók alatt vert tábort. Feledhetetlen emlék, ahogy tavaly a kicsinyei bóklásznak a kertben, mint megannyi kis tűpárna! Pontosan ismerte a kert minden zugát, mindig tudta merre jár, hol a vacka. Évek óta nálunk tért nyugovóra az éjszakai csavargásaiból. Nem tudjuk merre járt legutóbb, hogyan sérülhetett meg a háta, amely oly sok fájdalmat okozott neki.
Ez alkalommal másfele vette az irányt, új ösvényeken motoszkál, ahol már soha senki sem bánthatja...

Matyinak nem tudtam még elmondani.

Jó utat Sünike!

Reteklabirintus

Így hívta Matyi a reggelimet, amikor meglátta. Bár szerintem inkább retekszvasztika, de végül is mindegy, hívhatjuk Maku reggelijének is, finom volt. Ez az előző bejegyzésben lefotózott retekből készült némi kifli és kenőmájas hozzáadásával. A receptet majd leírom, ha nagy lesz rá az igény. :-)

De Matyi reggelije sem volt rosszabb, felszedett pár szál hagymát a veteményéből, amit finom sonkáskiflivel együtt bepuszilt.

Sajnos történt más is a kertünkben. Fényes nappal baktatott haza a sünink, ami semmi jót nem jelent. Valami komoly balesete lehetett, mert a hátán hiányzott a tüskés bőr egy bankkártyányi területen. Lehet, hogy egy fűkaszával találkozott, vagy elütötte valami? Reméljük rendbe jön... Szorítunk érte! Reméljük idén is lesznek kicsinyei. Tavaly ilyen sünikkel és Maku kezekkel volt tele az udvar:

Jó fej volt nagyon ez a süni, miután végigszagolt a kis nedves orrával nem illetődött meg, simán nekiállt letépni rólam a pólómat a kis hegyes fogacskáival. :-)

A sünin kívül még sokan laknak a kertünkben, lassan kiírhatjuk a kapura, hogy "Matyi állatkertje", aztán szedhetjük is a belépőt a beözönlő látogatóktól. Fészkel nálunk rozsdafarkú, nagy fakopáncs, feketerigó, sarlós fecske, galamb, elvégre MME definíció szerinti Madárbarát kertet tartunk fent. Amikor megpályáztuk a madárbarát kert címet, akkor előtte egy évig kellet dokumentálni, hogy milyen madárfajok mozognak a kertünkben, és kb 30 félét számoltunk össze az erdei pintytől a vörösbegyig volt itt minden. Aztán laknak itt gyíkok, vakondok, macskák, de láttam már nálunk átmenőben nyestet is. Aztán itt a rengeteg hangya, akik úgy telepítik növényről növényre a levéltetveket, hogy "öröm" nézni. Ők is gazdálkodnak keményen, amit a tetvekkel művelnek az már kőkemény állattartás! Sajnos közben tönkremennek a növények, így a hangyák gazdálkodásának annyira nem örülünk.

Ikrek

Pár napig erős szél fújt, ami miatt teljesen eltűntek a molytetűk. Ennek nagyon örültem, legalább azokat egyszerűen legyőztük és elég lesz csak a mindent elborító levéltetű áradattal foglalkozni. Na ez nem jött be. Elállt a szél, ami szerintem arra volt jó, hogy amíg fújt szétszórta a molytetűket a kertben, így most bármihez nyúlunk akkor egy hamufelhő szerűség rebben fel, majd száll vissza a növényekre. A retkeken, hagymákon, répán, karalábén, borsón, mindenen ott vannak. Nagy öröm...

Ma felszedett Matyi három retket (és egy karalábét), ebből kettő iker volt, egy meg egy nagy öreg. Nagy is volt, öreg is volt, anya likvidálta is mosás után. De megmaradtak az ikrek, amik hatalmasak, de zsengék. Felszedés előtt így feszítettek:

A hagymaikrek meg ilyenek voltak:

Azt hiszem, hogy hétvégén hagymát fogunk enni... :-)
Aztán találtam az újravetésből karalábéikreket is:

A borsó már nem szép, de a még fel nem szedett része finom. Lassan bokáig járunk a Matyi által eldobált borsóhüvelyekben, mert naponta legalább fél órát legeli a borsót... :-) Ma egyébként így tekergett a borsó:

Kertészkedés közben egyszer csak azt vettem észre, hogy a kert több pontján is felbukkantak fura szerkezetek. Diófa gallyakon műanyag virágcserepek (ez képzavar?) billegtek a lágy szellőben. Így festettek:

Hát kiderült, hogy Matyi kedvet kapott a veteményébe telepített barkácsriasztó arzenáltól sajátokat építeni, amelyekkel körberakta a kertet. Végül nem is tudom, hogy mi ellen védekezünk ezekkel, de pár napot biztosan kint lesznek és védik a birtokot... :-)

Miután összepakoltam a széthagyott szerszámokat a házba belépve ez a látvány fogadott. Ez az ikrekből még megmaradt példány. Fini lesz...

Betakarítás

Az utóbbi időben nagyon el voltunk havazva, alig jutott idő a veteményre. Volt olyan nap, amikor a környékére sem tudtunk menni. De ma legalább tudtunk vele egy kicsit foglalkozni. Matyi gyomlált egy keveset, a többit pedig kikapáltuk. Aztán jött a betakarítás. Először a borsóból szedtünk, Matyi segített a leszedésben és a fejtésben is.













Aztán jött a retek. Pár napig nem voltunk itthon, ez alatt a retkek szépen megnőttek, párat fel is kellett szedni. Az egyik a sok esőtől fel is repedt. Nem baj, időben felszedtük és gyorsan el is fogyasztottuk ... vagyis Matyi megette. :-)

Aztán jött a karalábé, ami ugye nem egyszerű, a hét csapás folyamatosan sújtja. :-( Néha elfonnyad, néha a vakond porhanyósítja a talaját, néha hangyahordák masíroznak benne, aztán meg macskák tapossák le. Ez úttal ilyenekkel nem kellett számolnunk, két szép példányt fel is tudtunk szedni, de most megjelent rajta az üvegházi molytetű... Igen, nem tudtuk már mi hiányzik, hát most itt vannak a tetvek. Csőstül. Félek, hogy az újravetés növendékei sem fogják ezt túlélni...

A répát továbbra sem egyeltük ki, de most már így marad, tudományos kísérletként kezeljük az ügyet. Ennek köszönhetően a két répasor gyönyörű, tömött, selymes levelű sort alkotott. De ezt a szomszéd macskái is díjazták, így pár napot a két sor között heverészéssel töltöttek, aminek következtében a répaleveleket szépen belenyomták a frissen locsolt talajba, ami ugye nem frankó. Ezzel egy időben a hátsó szomszéd úgy döntött. hogy ideje a tűztövis sövényünk burjánzásának gátat vetni, és pár átlógó ágat levágott, majd jól visszahajított a kertünkbe (ebben megállapodtunk korábban, semmi gáz). De ez a répánknak pont jól jött, ugyanis néhány levágott tűztövis ág csodát tett, a macskák már nem találták többé vonzónak a Matyi répaágyását... :-)

A hagyma köszöni jól van. Valaki néha átharap egy-két hagymaszálat, amiket aztán a földön fonnyadozva szoktunk fellelni. De a többség jól van, szépen erősödik, már kezdem azt hinni, hogy ebből is lesz valami...

A napi retek és karalábé betakarítás eredménye így nézett ki...:

... de a gyűjteményből a két karalábé és egy retek szerencsére azonnal Matyi áldozata lett:

A napokban fel kell majd szedjük a maradék borsót, és kezelnünk kell a kertet elárasztó tetveket. Sajnos nem csak a vetemény van tele, hanem a szilvafák is, így ha akarunk idén ezekből enni, akkor egy szélcsendes napon mindenképpen permeteznünk kell majd...